|
50.rész Ahol minden kezdetét veszi...És valami véget ér...2.rész
Sziasztok, emberek! Itt van a ténylegesen legeslegeslegeslegeslegeslegutolsó rész… na, de persze csak az első évadban! Utána jön a második. A többi dologról a végén…
***
Nem tudtam, hogy mit tegyek! Vele menjek, vagy maradjak?! Két szemébe néztem, miközben agyam vadul kattogott a probléma megoldásán…
***
Egyszerűen nem tudtam, hogy mit tegyek… Mindkettejüket szeretem… De… Nem tudok dönteni… Megfogtam, Ami arcát, szép lassan enyémhez húztam, s szenvedélyes forrósággal megcsókoltam. Egyre csak faltam ajkait, és egyre csak csókoltam, mikor, Ami elszakadt tőlem, és megszólalt:
-Akkor velem jössz?
Szemeiben lángolt a reménykedés és szerelem lángja. Tudtam, hogy ez fájni fog lelki világának, de muszály kimondanom…
-Nagyon nagyon szeretlek… Sajnálom… De nem… Itt maradok… és elkötelezem magam Joe mellett.
Még mindig, Ami szemeit néztem, melyek olykor szikráznak a dühtől, de legtöbbször az aranyos kiskutya szemek néztek vissza minden emberre.
Biztosan… Ezt akarod?
Hangjából csak úgy sült ki a csalódottság és a düh. Tudtam, hogy ez fájni fog neki, de ennek így kell történnie.
-Igen…
- Sajnálom. De tudnod kell, hogy ettől függetlenül még szeretlek! Bármikor akarsz találkozni velem, szólsz, és száguldok! Tetoválni csak is te tetoválhatsz engem! és kérlek, bocsáss meg nekem!
Reakciót vártam, de csak egy szomorú, könnyes képet kaptam.
Egy férfi ült velem szemben, akinek épp most törtem össze a szívét. Első ránézésre mindenki egy szívtelen, gonosz fráternek festi le a tetoválásai miatt, de ez nem igaz. A tetovált külső mögött egy érzékeny lélek lakozik…
- Miben jobb nálam?! Több pénze van?! Sármosabb, mint én?!
- Ami…
Folytattam volna, de ő közbeszólt.
- Attól félsz, hogy én a tetoválós életemmel nem tudnék olyan színvonalat biztosítani, mint Joe?!
- Elég!- kiabáltam
- Nagyon jól tudod, hogy engem nem érdekel az anyagi helyzet! Sem az, hogy mennyire vagy helyes, vagy mennyire nem!
-A lényegen ez már mit sem változtat… Te őt választottad, és kész!
- Ami, sajnálom!
- Engem többé nem fogsz látni!
- Ami, állj meg!
Ami itt hagyott… Szó szerint! Elrohant! Édes Istenem, ne csináljon semmi őrültséget!
Gyorsan lehúzattam az ablakot, és kikiabáltam Nuneznek.
Arcomat ellepték a könnyeim.
Fájt a szívem, fájt a fejem, és a hasam is.
Nagyon rosszul voltam.
-Mi a baj?
- Ami elrohant! Chris, könyörgöm, menj utána! Nem akarom, hogy baja essen, mert szeretem!
-Akkor nem hagyod el a pasidat?
- Ne csináld a fejed, menj, Ami után!
- Héhé, nyugi! Te cseszted el! És még ilyen bánásmód után rohangáljak neked… ejnye, de jó!
- Chris, könyörgöm!
- Ami miatt teszem!
- Köszönöm.
Suttogtam, mintha a hangos beszédért valaki bántana.
Nunez bevágta a kocsiajtót, s reméltem, hogy elindul megkeresni Amit.
Ami… Ahogy rágondoltam, összeszorult a szívem. Nagyon szeretem őt, és nem akartam megbántani, de nagyon jól tudja, hogy én Joe-t szeretem, és hozzá fogok feleségül menni.
Vagyis, azt hiszem… Remélem… Jézusom!
Ezt nem gondolhatom komolyan! Már most kételkedem abban, hogy szeretem a leendő férjemet…
Te jó ég! Akkor mi lesz a házas időkben?!Nem,ezt abba kell hagynom!Nem gondolhatom azt,hogy egy rossz házasságba ugornák fejest!
Az órára pillantottam.17:54.Még van 6 percem, ha esetleg meggondolnám magamat… Nem, ez nem fog megtörténni! Én szeretem Joe-t! Elvégre… Azért is szültem neki már egy gyereket, és most a másodikat várom…
Ja, nem… Az első azért jött, mert a sárga földig ittam magamat, és egy ágyba keveredtem Joe-val, aki pedig nem védekezett… Bár, ha ez, akkor nem történik meg, akkor most nem lennék itt… és, akkor nem kéne az érzéseimmel harcot vívnom…
Olyan volt, mintha a percek ólomlábakon vánszorogtak volna.
17:55…Amiról még mindig semmi hír… Bár, egy perc alatt biztos, hogy nem kerül elő…
Már 17:58 volt, de még mindig semmi.
Hirtelen nyílt az ajtó, s Anya jelent meg előttem. Mosolygott, de mikor meglátott, elkomorult.
-Mi a baj?
- Ami… Eltűnt… Megmondtam neki, hogy nem megyek vele, és hogy hozzámegyek Joe-hoz. Erre, bumm, lelépett.
- Sajnálom Kicsim… De menni kell, pár perc, és feleség leszel!
- Amíg, Ami nincs itt, addig nem! Én törtem össze a lelkét, ezért rajtam fog száradni, ha valami történik vele!
- Édesem, Ami már rég itt van! El sem ment, csak csapkodta egy kicsit az egyik fa törzsét, és lenyugodott.
- Hála égnek! Na, akkor menjünk…
Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Ügyelve arra, hogy a ruhám ne gyűrődjön, anya segítségével kiszálltam az utóból, belékaroltam, és elindultam a nagy templom ajtó felé.
- Hiányzik Apa… Annyira rossz, hogy ő már nem lehet itt… Pedig annyiszor mondta, hogy örökre velem és, hogy ő fog az oltár elé vezetni…
- Tudom Kicsim… Nekem is nagyon hiányzik. Na, de űzd el a szomorúságot, indulunk!
Elmosolyodtam, mikor meghallottam a már amerikai filmekből megszokott zenét. Anyára néztem, s szép lassan elindultunk befelé. Mindenki minket nézett, mosolyogtak, és bólogattak, hogy igen, nagyon jól döntöttünk.
Felemeltem a fejem, s előre néztem. Ott állt velem szemben leendő férjem, akit nagyon szeretek. Oldalra pillantottam, s megláttam Amiékat, a testvéreimet, és mindenkit, akit itt akartam látni. Unokatestvérem, Ákos kezében ott volt a kislányunk, Becca is. Mindennél jobban szeretem, bármit megadnék érte. Hamarosan pedig világra jön a testvére is… Ha Apa itt lenne… Istenem, megint rá gondolok… Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy nincs itt! Tudom, hogy már régen elment tőlünk, de akkor is…
Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít… Bizonyos mértékig igen, de teljesen nem… Minden nap gondolok rá, a mai nap pedig úgy érzem, ezen túl végig az eszemben lesz… Joe oldalán ott voltak a szülei, testvérei, zenésztársai, és Nick mellett ott ült Récy is, és a hasát fogta. Eme mozdulat segített abban, hogy kitaláljam, mivel fogom őket megszívatni.
Mikor odaértünk az oltárhoz, Anya átadta a kezem Joe-nak, megölelte, s ezt súgta a fülébe:
- Nagyon vigyázz rá, és szeresd teljes szívedből!
- Meglesz!
Ezen elmosolyodtam. A pap felé fordultunk, s szorosan összekulcsoltuk kezeinket.
Elkezdte mondani a szöveget, és az igazat megvallva, nem is nagyon figyeltünk rá. Jobban el voltunk merülve a gondolatainkban…
**Külső szemszög**
Mindketten azt firtatták magukban, hogy vajon jól döntöttek-e… Biztos, hogy ezt akarják? Biztos, hogy így lesz a legjobb nekik és a babáknak is? Nem fiatalok még ehhez? Mi van, ha csődbe megy a házasságuk? Vagy ha a családja idő közben meg fogja utálni?
Ha valaki tud valamiről, ami a frigy útjába állhat, mondja el most, vagy hallgasson örökre!
Nyugodt voltam, hiszem semmi titkolni valóm nincs. Nem házasodtam már meg előzőleg, nem mástól várok babát, szóval nem volt okom félni. Viszont mikor meghallottam, Ami hangját, elborzadtam.
Felé fordultam, és egy sunyi mosoly villant át az arcán.
-Édes Istenem, ezt nem teheti meg velem! Én Joe-t szeretem, az Ég szerelmére is! Itt nem lehet ezen megérteni? Istenem, ne tedd ezt meg velem!- magamban fohászkodtam, miközben Ami szólásra nyitotta a száját.
-Én csak annyit szeretném mondani, hogy…
- Istenem, nem teheted meg, nem, nem, és nem! Könyörgöm!
Továbbra is magamban kérleltem az égieket, hogy ne tegyenek tönkre semmit se.
-Hogy legyetek boldogok! Joe, te tedd boldoggá Timit, ugyanis megérdemli, hogy felhőtlenül boldog legyen! Nagyon sok dolgon ment már át, és most lehetősége van arra, hogy teljesen boldog legyen! Én csak ennyit szerettem volna. Sok boldogságot.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Ezek szerint odafent meghallgattak! Amira néztem, és biccentettem egyet. Joe is ránézett, bólintott egyet, és kimondott egy hangos Köszönjüköt.
Ha nincs semmi, akkor megkérdezem Tőled, Joe Jonas. Szeretnéd-e hites feleségedül az itt megjelent Tímea Domonkost, vele leszel-e egészségben-betegségben, haragban és békességben, szegénységben, gazdagságban?
Joe elmosolyodott, s a szemeimbe nézve mondta ki a szót:
-Igen. Akarom, és örökre mellette leszek.
Könnybe lábadtak a szemeim, s leszaladt az első könnycsepp is.
- Most pedig neked is felteszem a kérdést Tímea Domonkos. Szeretnéd-e hites férjedül az itt megjelent Joe Jonast, vele leszel-e egészségben-betegségben, haragban és békességben, szegénységben, gazdagságban?
- Igen. Akarom, és mindig mellette leszek.
- Ezennel házastársakká nyilvánítom Önöket. Megcsókolhatják egymást!
**Saját szemszög**
Két másodpercet sem vártunk, egyszerre egymás ajkain csüngtünk. Ez a csók más volt, mint az eddigiek. Más volt, hiszen már férj és feleség vagyunk. Most már egymáshoz tartozunk, egymástól függünk. Közösem kell megoldani a problémáinkat, és mindent, ami a házasélettel együtt jár.
Mikor leszálltunk egymás ajkairól, összemosolyogtunk.
Szeretlek.
Megint suttogtam. Azt hittem, a templomban lévők éljenzése elnyomja a halk hangomat, de nem így történt.
-Én is szeretlek.
Joe is csak suttogott…
Ujjainkat összekulcsolva szaladtunk ki a templomból, s ahogy kiértünk, egy óriási rizs zuhatag ért mindkettőnket.
Az ajtó mellett álltunk, s sorra fogadtuk a gratulációkat.
Igazából,itt jöttem rá arra,hogy csakis Joe-t szeretem,senki mást,Már nem is értem,hogy Ami kérésére mért kezdtem elbizonytalanodni…Mellette akarok megöregedni,végig szeretnék mellette lenni. Szeretném, ha együtt nevelnénk fel a kicsiket,szeretném,ha együtt öregednénk meg.
- Hát Bátyó, gratulálok!- Nick
- Kössz Öcsi.
- Sógornőm,hadd gratuláljak!Annyira szép pár vagytok!
- Köszi.
- De,ugye a bosszút már elástad?
- Neeeeem,Nick Jonas,ennyivel nem ússzátok meg!És már a tervem is megvan…
Gonosz mosoly húzódott a számra.
***
Ahogy beléptünk a bálterembe,elámultam.(Bálterem ebédlő résszel,táncterülettel,itt tartják a lagzit.)
Minden vajszínben pompázott,a tánctér tökéletesen kialakítva. Egyenesen felülmúlhatatlan volt.(Kb. 3-szor ekkorának képzeljétek el,több székkel.)
Miután mindenki elfoglalta a helyét,hamarosan jött a kaja. Miután mindenki végzett, felálltak,és elkezdtek lézengni. Miután már egy ülő személy sem volt, felálltam,és óvatosan megkocogtattam a poharam egy késsel.
Bal oldalamra néztem,és megláttam Nickéket. Récy természetesen mellette állt,és ismét a hasát fogta.
-Na, akkor kezdődjön a Drágák szívatása…
Mikor mindenki felénk figyelt,belekezdtem.
Először is, szeretném megköszönni az összes jelenlévőnek azt,hogy eljöttek!Köszönjük,hogy osztoztok a boldogságunkban!Hihetetlen érzés immár feleségként itt állni a Férjem mellett…Én már most egy örök életre hihetetlenül boldog vagyok,de lássuk,hogy ezt az egészet tudjuk-e fokozni azzal a jó hírrel,amit nemrég tudtam meg!Srácok,sajnálom,hogy én mondom el,de nem bírom ki,annyira örülök!
Jelentőségteljesen a húgomékra néztem,ők pedig rám. Egy mukkot nem értettek az egészből,de majd nemsokára…
Bevallom,kicsit váratlanul ért a hír,és úgy gondolom,eléggé korai döntés,de hát én inkább nem szólok,ugyanis 19 éves fejjel hátas lettem…Na,de nem csigázok tovább senkit sem!Szeretném bejelenteni,hogy Récy,a húgom,és Nick,a sógorom babát várnak,tehát keresztlányom fog születni!
Rájuk néztem. Récy arca teljesen fehér lett, és rémültté vált. Nick elfordított fejjel köhögött egyet,és Récy felé fordult.
Ha jól láttam,egy „Mi a francnak mondtad el neki?” Mondatot suttogott.
A tömeg izgatottam várta,hogy a hírt megerősítsék,vagy esetleg cáfolják.
- Ez komoly? Gyereketek lesz?
- Récy arca kezdett helyre rázódni, és Nick is összeszedte magát.
-Igen, babát várunk. Récy a második hónapban van. Eddig nem akartuk elmondani,a megfelelő pillanatra vártunk.
Denise-re néztem,most ő volt halál sápadt.
2 nagyfia nős,a harmadik gyerekének gyereke lesz…Szegény rosszul volt. Nickék is megkapták a jókívánságokat,és mikor Denise következett…Hát,az nem eshetett nekik jól…
Félrehúzta őket egy távolabb sarokba,és kissé felemelt hangon mondta el véleményét.
Ti mégis mit képzeltek?!Erre tanítottalak én?!18 évesen gyerek?!Észnél vagy,drága fiam?!Nem ismered azt a fogalmat,hogy védekezés?!Récy,te pedig…Nem gondoltam volna,hogy így akarod magadhoz láncolni Nicket…
Denise megrázta a fejét,és könnyes szemekkel otthagyta őket.
**Külső szemszög**
Récy sírva borult Nick nyakába…A fiú védelmezően átkarolta,de közben neki is leszaladt egy könnycsepp az arcán.
Kimentek egy picit a levegőre,s a fiú mély gondolkozásba kezdett---
Soha nem gondolta volna,hogy az anyja ilyeneket fog a fejéhez vágni…Mérhetetlenül fájt neki…Még,hogy Récy így akarja őt magához láncolni…Nevetséges!
Ő a hibás azért,hogy Récy teherbe esett…A lány meglepetést akart okozni neki…Ő is férfiból van,nem tudott ellenállni,de mikor a tettek mezejére léptek volna,kiderült,hogy Nicknél nincs óvszer…Récy tiltakozott,hogy így feküdjenek le,de Nick akarta…
-Én még nem akarok anya lenni Nick!
Folyamatosan csak ez a mondat jár a fejében, mióta megtudta,apa lesz…Az abortusz szóba sem jöhet!Most pedig…Most végig kell csinálniuk,és valahogy meg kellik békíteni Denise-t…
Hirtelen nyitódott az ajtó,és az újdonsült feleség lépett ki rajta.
- Srácok,én…
- Ne, ne kezd el… Nincs értelme… Csak azt akarom tudni,hogy honnan tudtad meg…
-Nem tudtam… Azt hittem,hogy jó kis szívatás lesz…De nem gondoltam,hogy igaz!Basszus,18 éves vagy,Récy,te meg 16,a fene sem gondolta volna,hogy terhes vagy!
- Kössz, hányd te is csak a szemünkre…Már eleget kaptunk,nem kell több szidás!- Récy
- Jajj, édes drága hugicám!Senki sem akar benneteket bántani!Denise is örülni fog,csak hirtelen jött neki!Most gondolj bele…2 fia nős,az egyiknek meg gyereke lesz!De hidd el,ha megnyugszik,nagyon fog örülni,hogy lesz még egy unokája…Szám szerint 3…Te jó ég…
-Hát ja…Nem semmi,hogy már a második gyerekedet várod…
- Nekem mondod?!Apa itt lenne,már rég szívinfartust kapott volna!a 19 éves lánya férjhez ment,és másodszorra is terhes…Szerinted melyik szülő örül,hogy ilyen korán elkötelezi magát a gyereke?
Akaratlanul is felnevettem.
-Na ja…Mi sem gondoltuk,hogy Joe-nak ilyenkorra már gyereke lesz…- Nick
- Ilyen a sors…Ti pedig ne keseredjetek el!Egy babaáldás,higgyétek el!HA pedig segítség kell,akkor cak szóljatok!
- Köszi.
Mindkettejüket szorosan megöleltem,h a csillagos eget kezdtem el kémlelni.
Hirtelen egy furcsa érzés nyilallt belém,mintha valaki nem lenne itt…
- Gyerekek,annyira hiányzik nekem innen valaki…
- Ugye nem a babával van gond?
- Dehogy…Csak egy személy…És az is megvan,hogy kcisoda…
Amint ezt a mondatot kimondtam,egy ismerős hangot hallottam magam mögül. Megfordultam,és szembetaláltam magamat az általam hiányolt személlyel.
Vanessa…
Jézus Mária!Hogy kerül ide?Olvas a gondolataimban,vagy mi a fene?
- Szeretnék veled beszélni…Sőt,muszáj!
- Hallgatlak…
- Hiányzol!Tudom,hogy egy hülye kis érdekleső szemétláda voltam,de akkor is a legjobb barátod!Nem gondoltam volna,hogy valaha is ilyet teszek…A sors jól meg is vert érte,ugyanis elvette a babámat,ami mint kiderült,Joe-tól fogant…
A mondat végére hangja elhalkult.
De…Mi van?!Na ne!Én is terhes voltam tőle,és Vanessa is!Hát ilyen nincs!
- Sajnálom…
- Kérlek szépen, bocsáss meg nekem!Ha már barátok nem is leszünk,csak azt akarom tudni,hogy nem haragszol rám!
- Dehogy haragszom!Nekem is nagyon hiányzol!
Egyből magamhoz húztam,és szorosan megöleltem.
- Gratulálok.
- Mihez is?
- Hát…A babákhoz,és most az esküvőhöz…Sok boldogságot.
- Köszi.
- Na jó,én megyek,vigyázz magadra,és mond meg Joenak,hogy sajnálom…
- Rendben.Remélem,találkozunk még.
-Én is. Szia.
Megvártam,míg Vanessa elment,és szép lassan visszasétáltam a többiekhez.
Éppen mikor odaértem,Denise lépett ki az ajtón,lehajtott fejjel.
- Gyerekek,szeretnék beszélni veletek…
- Mit akarsz mondani?Hogy nem vagyok már a család tagja,mert teherbe ejtettem a barátnőmet?Vagy,hogy felelőtlenek vagyunk?Köszönjük,ezeket már tudjuk,nem kell több lelki fröccs…
- Kisfiam,sajnálom!Nem gondoltam komolyan!Csak ideges voltam!
- Szerinted milyen érzés volt azt hallani,hogy egy felelőtlen hülye vagyok?!Milyen érzés volt azt hallani,hogy ócsárolod a barátnőmet,aki totál összetört?! Tudod te ,milyen szar érzés?! Igen, tudom, mit akarsz hallani! Azt akarod, hogy bocsánatot kérjek,igaz?! Azt nem fogod megkapni! Igen is szeretem Récy-t,és tudom,hogy ő is engem!Egyikünk sem akart még gyereket,ez tény és való,de ha már egyszer összejött,akkor fel fogjuk nevelni,és nem érdekel,hogy más mit gondol!Teljes értékű családban fog felnőni,és ha majd később akarod látni,de nem lehet,az nem a mi hibánkból van,hanem a tiedből!
- Kérlek benneteket,hallgassatok meg!
- Anya,ezen már nincs mit ragozni!Tudjuk,hogy a hátad közepére sem kívánsz még egy gyereket!
Denise már forrt a méregtől.Meglendítette jobb kezét,s mielőtt az Nick arcán csattant volna,elkaptam a kezét.
-Denise ne! Erőszakkal semmit sem oldasz meg! Tudom,hoyg ez szarul fog esni-már elnézést a szóért-de igazuk van!Nickék igenis felelősségteljes emberek! A húgom terhes lett,igen,és?!Legalább attól vár gyereket,akit szeret,és Nick is! Legalább azzal feküdt le,akit szeret,és nem valami útszélit ejtett teherbe!Az talán jobb lenne?! Hidd el nekem,én sem örülök,hogy Récy terhes lett,és emiatt én is mérges vagyok rájuk! Én is ilyen korban lettem terhes,és tudom,hogy nem könnyű,de mellette ott lenne a tása,úgy mint mellettem Joe! A fő,hogy szeretik egymást,és nem mennem egyből abortuszra! Vállalják a tetteik következményét!Én is megtehettem volna,hogy csak úgy megölöm a babát!De nem tettem,pedig nem volt mellettem akkor még Joe!Denise,értsd meg őket!Én csak erre kérlek!Senki sem tökéletes!
Denise habozott,amjd kis idő múlva megszólalt.
Talán…Igazad van…-Nickékre nézett,majd fojtatta- Nagyon sajnálom azokat,amiket a fejetekhez vágtam!Récy,sajnálom,hogy azt feltételeztem rólad,amit…Amiben csak kell,segítek nektek!Fiam,bocsának,hogy kezet emeltem rád!
Mindkettejüket szorosan megölelte,én pedig csak mosolyogtam.Hirtelen 2 meleg kar fonódott derekamra,s tulajdonosának ajkai megérintették libabőrös nyakamat.
- Szeretlek.
- Én is.
- Gyere be,üres a mosdó…
-Te tiszta hülye vagy?!Ez a MI esküvőnk,nem léphetünk le!Majd a nászúton!
Komolyság helyett akaratlanul is,de nevettem.
Szavadon foglak!
Mikor már tényleg lefagytam,bementünk. Ahogy haladtunk a helyünk felé,észre vettem Amit,aki egy sarokban üldögélt egy üveg sörrel a kezében.
Mindjárt jövök.
Joe bólintott,én pedig megindultam, Ami felé.
Amikor észrevett, felállt,és gyors léptekkel kiment a hátsó részbe-persze,hogy a jég hideg levegőre…
Gyorsítottam a tempómon én is,s amint kiértem,rá szegeztem tekintetemet. Ő is rám nézett,de ezzel csak nekem okozott fájdalmat. Szeemiben keserűség. Fájdalom,és harag tükröződött.
Szemeim levándoroltam az üvegre,amit kezében tartott. Utána nyúltam,s ő egyszerűen hagyta,hogy kivegyem kezéből. Számhoz emeltem, és-bár utáltam a sört-jól meghúztam az üveget.
Mikor kifogyott, letettem a földre,és az eget bámultam.
- Sajnálom…
-Én is,de megértelek…Tudod…
Habozott egy kicsit,majd újra neki kezdett.
- Senki nem tud erről a történetről,te vagy az első, akinek ezt elmondom… Mikor 23 éves voltam,volt egy barátnőm… Megkértem a kezét,de közben megismertem egy másik csajt… 18 éves volt,és gyönyörű…Közben a csajom terhes lett… Gondoltam rá,hogy felbontom az eljegyzést,de mikor mondta,hogy mi a helyzet,akkor már nem volt vissza út…A csaj eljött az esküvőre,és könyörgött,hogy ne tegyem ezt vele,és lépjünk le…Persze nem hagytam ott a terhes barátnőmet…Utána egy héttel kiderült,hogy a csaj öngyilkos lett,mert belebetegedett,hogy nem őt választottam… Úgyhogy most már tudom,hogy nem szabadott volna téged ilyenre kérni…Úgyhogy én sajnálom,én voltam a hülye
- Ez…Ez nagyon durva…Mért nem mesélted el eddig?
- Minek?!Nem vagyok rá büszke,szóval…
- Ami… Szeretlek!
Kitört belőlem a sírás. Szorosan Amihoz bújtam,és vagy 5 percig ott álldogáltunk a sötét ég alatt.
- Fél óra múlva éjfél, nem gondolod,hogy át kéne öltöznöd?
- Dede…Megyek is. Ja,és…Köszönöm,hogy elmondtad…Nagyon szeretlek Ami,és köszönök mindent!Köszönöm,hogy mellettem voltál Apa halála tán,köszönöm,hogy meghallgattál,hogy segítettél,hogy lakhattam nálad,és a munkát is…Nem is tudom,hol lennék most nélküled…
-Én is köszönöm mindent!Nagyon szeretlek!
Újabb ölelés következett. Még 5 perc telt el így,s utána szép lassan bementem a terembe. Danielle egyből odajött hozzám a húgom kíséretében,arcukon 1000W-os mosoly.
- Csajszi, mindjárt éjfél!Gyere készülni!
- Mindjárt,csak még van egy kis dolgom…
Mosoly húzódott a számra,majd odamentem a férjemhez.
Felvettem a csokromat,és megkértem,ogy intézze z a dolgokat.
Figyelem! Először is megkérnék minden hölgyet- aki még nem házas-hogy jöjjön a terem közepére. Gondolom mindenki sejti,hogy mi fog történni,és ebben együttműködéseteket kérném!
Minden csaj,aki még nem férjezett,összegyűlt egy kupacba. Megforgtam a csokromat,és hátat fordítottam a tömegnek.
-Doboooooooooooooooooooooooooom!
Ahogy elkiáltottam magamat,a csokor már a levegőben volt.
Azonnal megfordultam,hogy lássam,ki kapja el. Amint észrevettem az új tulajdonosát,hihetetlenül boldog lettem,ugyanis Récy kezében landolt.
Ahogy elnéztem a Drága húgomat,felhőtlenül boldog volt. Igazából,ez is volt a tervem…Ezután bementem az öltözőbe,leakasztottam a vállfáról a menyecskeruhámat,s belebújtam.
Izgatottam figyeltem az órát. Mikor 11:59 volt, kiléptem az ajtón. Minden szem egyből rám szegeződött. Óvatos léptekkel indultam a férjem felé,aki már az óriási kör közepén várt rám.
Mikor elé értem,kezeimet övébe csúsztattam. Átfogta derekamat,közelebb húzott magához,és elkezdődött a táncunk…
- Nagyon szeretlek.
-Én is téged, kicsi feleségem.
- Annyira várom már,hogy megszülessen a baba…
-Nem vagy egyedül… Remélem, hogy kisfiú lesz…
- Szintén…
Összemosolyogtunk,s gyors szájra puszit leheltünk egymást ajkára.
***
Már hajnali fél 6 volt. Még csak most kezdett oszladozni a tömeg. Rebecca már 11 órakor elaludt Joe apjának a karjaiban.
A hely valóságos disznóól volt. Mivel mi 3 óra múlva indulunk nászútra, Anyuék elintézik a takarítást. Becca itthon marad a nagyszülőkkel.
Ha már náluk járunk… Denise elfogadta,hogy Nickéknek gyerekük lesz,sőt,Récy-t már a menyének hívja…
Anya boldog volt,hogy lesz harmadik unokája is.
***
Épp a repülőn ülünk,és Malajziába tartunk. Ott pihenünk egy hetet,mikor jövünk haza 3 napot a Niagara vízesésnél.
***
Úgy érzem, az életem annál jobban nem is alakulhatna. Van egy nagyszerű férjem,egy csodás házunk,egy gyönyörű és egészséges kislányunk,akinek hamarosan megszületik a kistestvére…
Tudom,hogy életem legcsodásabb időszaka most veszi kezdetét…
The End
***
Hát igen…Itt a vég…Ennyi volt…Timi és Joe elkezdik a közös életüket…
A késés miatt nem akarok magyarázkodni,ugyanis nem lenen semmi értelme sem…
Nagyon remélem,hogy mindenkinek tetszik az utolsó rész,és remélem nem nehezteltek rám annyira…Remélem,hogy nem vesztettem el örökre az olvasóimat,és sok-sok kommentet fogok kapni az utolsó részhez…
Szeretnétek 2-ik évadot?
www.csavarosstoryfull.freeblog.hu Írjatok egy kommentet.J
Most pedig szeretnék köszönetet mondani mindenkinek,aki elolvasta a blogot,aki kommentelt,és aki segített nekem. Főképp Fruzsinak, ugyanis ő ösztönzött,hogy írjam már meg a részt,é segített nekem képeket keresni,ő javította ki az írásbeli hibákat…
Nagyon szépen köszönöm.(L)
Köszönöm,hogy megismerhettelek benneteket.
Itt vannak 2 utolsó részhez a képek:
http://www.your-destinations.com/wp-content/uploads/2010/09/niagara-falls.jpg
http://www.atlasztravel.hu/pictures/orszagok/malajzia.jpg
.jpg)
Köszönöm mindent.♥
Joecsaj
u.i.: Ha nem gyűlik össze a 10 komment a 2-ik évadban,akkor nem tesze fel,csak megrom gépen…Ha valakit majd érdekelne,annak átküldöm,csak írjon erre a címre: timi0624@gmail.com
50.rész - Ahol minden kezdetét veszi...És valami véget ér...
Sziasztok…Hát emberek,eljött ez az idő is…Itt van az utolsó rész,amiről majd a végén mondok pár dolgot…Ja,és még csak annyi,hogy elnézést kérem a részben előforduló ronda/durva szavakért,és sajnálom.hogy késtem vele,de erről is majd a végén írok.
(Mindegyik részhez tartozik a zene,azt indítsátok el,mielőtt elkezdetitek olvasni.)
Gyors léptekkel bevágódtam az ágyba,s alvást színleltem.
Volt egy olyan kellemes érzésem,hogy ez a beszélgetés talán jól fog elsülni…
***
http://www.youtube.com/watch?v=zPoZkIVHRxc
Éreztem,hogy mellettem besüpped az ágy,s Joe ül le.Pár másodperc múlva egy meleg kezet éreztem az arcomon.Joe simította végig,mindig ezt szokta,tudja,hogy ez a gyengém…
Hirtelen 2 finom és puha ajak volt a homlokomon,melyek hosszú csókot nyomtak rá.
Forró tenyerével bekebelezte kezeimet,s felfeküdt mellém.Kezeinket átrakta derekamon,s magához szorított.
-Szeretlek szerelmem!Bocsáss meg nekem!Könyörgöm!-suttogta fülembe-Mond el,hogy min változtassak,és megteszem!Sokat küzdöttem azért,hogy megszerezzelek,nem veszíthetlek el!
Könnyei arccsontomra hullottak,onnan pedig ajkaimra folytak tovább.
Éreztem,ahogy egész teste reszket,ahogy rázkódik a sírástól.Egyre erősebben szorított magához,s egyre jobban sírt,egyre jobban rászkódott.
Nem akartam tovább kínozni,nem akartam,hogy ezen kelljen átmennie.
Szép lassan felemeltem fejem,majd Joe felé fordítottam.
-Szia.Hát te?
Bíztatóan rámosolyogtam.Szemében láttam,hogy ettől kisebb önbizalom gyúlt benne lángra.
-Beszélnünk kell!
-Nem kell változtatnod semmin sem,nekem így vagy tökéletes!Azért borultam ki ennyire,mert nem tartottad be azt,amire megkértelek!És nyugodj meg,nem fogsz elveszíteni!
-Mindent hallottál?
-Az elsőtől az utolsó szóig.Amúgy nem aludtam,csak úgy tettem,mintha aludnék.J
-De kis gonosz vagy!
Boldogan mosolygott rám.Arca felderült,s minden eddiginél vidámabb volt.
-Tudod,min gondolkoztam?
-Na?
-Azon,hogy mikor kellene megtartani az esküvőt…J
-Óóóó,mikor szeretné a kisasszony?
-Minél közelebbi időpontban.J
-Micsoda jó lesz,én leszek Mrs.Joe Jonas.És a második kicsi is Jonas lesz…
Olyan jó volt álmodozni,elképzelni,hogy milyen lesz a jövőnk…
-Csodás lesz…És,mikor megyünk majd ultrahangra?
-2 hónap.
-Remélem,hogy kisfiú lesz,kell valaki Rebecca mellé,aki majd megvédi a beférkőzésre hajtó rámenős srácoktól.
-Te beszélsz?!xD
-Igen!El sem tudod,képzelni,milyenek a mai fiúk…
-Na,ezt most zárjuk le,légy szíves!
-Baj van?
-Nem,semmi gond,csak erről nem akarok vitát nyitni!
-Rendben,nyugi.Szólok Anyukádnak,hogy szent a béke.
-Okés.
Joe kiment,én pedig elkezdtem gondolkozni az előbbi témánkon.
Meglepetésemre Ami jutott eszembe.Ami James,a tetováló,akivel így ismerkedtem meg.Ő is le akart velem feküdni…
Nagy gondolkozásomból Becca drágám nevetése rántott.Oldalra néztem,s megláttam,hogy Joe vele jön be a szobába.
-Magaddal hoztad?
-Igen.És most már jó lenne hazamenni,meg kell nyugtatni a családot…
-Rendben,mehetünk,csak egy kicsit rendbe hozom magamat.
-Rendben,de siess.J
Bementem a fürdőbe,s az agyam ismét Amin kattogott.Eldöntöttem,hogy amint egyedül leszek,fel fogom hívni.
Megnyitottam a csapot,majd jéghideg vízzel megmostam arcomat.
Hallottam,hogy kinyílik az ajtó,és Anya lép be rajta.
-Hogy vagy?
-Jobban.Szeretem Joet,meg minden,és nem akarok veszekedni.De már most tudom,hogy ez a terhesség mindennél rosszabb lesz,tuti,hogy ki fogok készülni.
-Ne mondj ilyeneket!Itt leszek neked,bármiben kell segíteni!
-Köszönöm!
Suttogva mondtam ki ezt a szót,majd szorosan magamhoz öleltem.
-Hiányzik Ami…
Ami James?A tetováló?
-Igen…
Még mindig suttogtam.Anyára néztem,ő pedig rám.
-Szereted Amit?
-Igen,de csak mind egy barátot,közben pedig nagyon hiányzik…
-Beszélj vele,vagy találkozzatok.
-Fogunk,ma este felhívom.De most megyünk,Beccának pihenni kell.Ééééés…ki kell találni az esküvő időpontját!
Izgatottam mondtam az utolsó mondatot,de belül nem így éreztem.
-Ezt örömmel hallom.Ja,és még csak annyi,hogy valamikor haza kellene már menni,mert az otthoniak még nem is látták Beccát.
-Rendben.Na,tényleg megyük.Szia,puszi!
***
Otthon megnyugtattuk Deniséket,hogy minden rendben van,kibékültünk.
-Ennek örülünk.És,az esküvő dátuma mire fog esni?
-Épp ma ebszéltünk erről.Még nem tudjuk.De szeretnénk,ha Rebecca születésnapján tarthatnánk.J
***
http://www.youtube.com/watch?v=wE7YnrKU1o4
Végre egyedül vagyok.Rebecca alszik,Joe elment itthonról.A telefonomban kikeresem Ami számát,majd megnyomtam a hívás gombot.
Hallottam,hogy kicseng,majd hirtelen,egy női hang jelentkezett a vonal másik végén:
„A hívott szám jelenleg nem elérhető.Kérjük,ismételje meg hívását később.”
Szomorú lettem.Ismételten felhívtam a számot,de megint csak a női hang.Ezt még megismételtem háromszor.Mikor hatodszorra hívtam,csodás csodájára Ami felvette!
-Mi a jó büdös francot akarsz már?
-Neked is jó napot!Mi a fasz bajod van?!
-És neked?!Mi a ráknak hívogatsz úgy,mint egy hülye?!
-Beszélni akarok veled!
-És miről,hmm?!Arról,hogy fel csinált a pasid,és hogy terhes vagy?!Köszönöm,de erre rohadtul nincs szükségem!Áradozz másnap,akit érdekel!
-Ne beszélj így,mert nincs jogod hozzá!Azt sem tudod,hogy mit akarok te idióta!Ha számítanék neked egy kicsit is,akkor meghallgattál volna!De tudod mit?!Húzz el te a jó büdös picsába,és vissza se gyere!
-Jólvan,elmegyek!Csak téged ne lássalak soha többé!
Ekkor nagy lendületet vettem,és úgy odavágtam a falhoz a telefont,hogy körülbelül betörött a képernyő,és darabokra potyogott.
Könnyeim patakként törtek utat maguknak.Mérges voltam Amira,egyenesen gyűlöltem.Gyűlöltem,mert szeretem!
2 kezemmel téptem a hajamat,lábaimmal a levegőt rúgtam.
Felugrottam az ágyról,majd a szekrényen található nagy,üveg vázáért nyúltam,majd a falhoz dobtam.Széttört darabjai úgy repültek szana-szét a szobában,mintha szárnyuk lenne.
Nem is emlékszem,hogy valaha ennyire,valamin is kiborultam volna.De,mégis.
Mikor megtudtam,hogy Apa meghalt,a kórházban mindent a falhoz vágtam,a fölre dobtam,ami csak a kezem ügyébe került.
*****************************Visszaemlékezés********************************
http://www.youtube.com/watch?v=Klxr-LtlHkY
Remegve ültem a váróban,nem tudtam,hogy mi lesz Apával.
Egyszerűen nem hagyhat itt minket!
Anya itt ül mellettem,a testvéreimmel együtt.Mindegyikünk rettentően ideges,nem tudjuk,hogy mi lesz.Egyszer csak hallottuk az ajtó nyikorgását,majd jobbra kaptuk a fejünket.Felugrottunk a helyünkről,majd egyből letámadtuk az orvost.
-Nagyon sajnálom,mi mindent,amit tudtunk,megtettünk.Őszinte részvétem,de az édesapjuk meghalt.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!Neeee,az nem lehet!Mért nem tettek meg mindent?!Mért nem mentették meg?!
Itt nekiugrottam az orvos nyakának.Récy és Anya próbált lefogni,és mivel a végére annyira elgyengültem,hogy állni sem tudtam,sikerült nekik.
Utána megkértük a dokit,hogy hadd nézzük meg Apát.Anyu nem akart engem beengedni,nehogy még jobban sérüljön a lelkem.
Amikor hazaértünk,a sárga földig ittam magam,és amihez hozzáértem,a földön végezte,összetörve.
A tetoválás,ami a nyakamon van,ezután nem sokkal került fel.
***
http://www.youtube.com/watch?v=q-cP6Nk72as
-Kicsim,megjöttem!
Joe kiabálása zengett az egész házban.Jézusom!A szilánkok még mindig a földön hevernek,nekem pedig vér vörösek a szemeim.
Szép lassan elindultam lefelé a lépcsőn.
-Ne kiabálj,Becca már alszik.
-Elnézést.Mizujság?
Kérdezte,miközben megcsókolt.
-Nincsen semmi különös.
-Baj van kicsim?Miért sírtál?
-Nem,nincs baj…Csak…Hiányoznak az otthoniak…
-Mond meg,hogy mikor szeretnél hazamenni,és megtesszük.Még úgy sem ismerem a rokonaidat.
-Rendben.De szombaton megyünk úgy is Anyával haza,és akkor te is mindenképp jössz velünk!J
-Benne vagyok.Na,aludjunk mi is,mert nagyon elfáradtam.
Joe lekzedett felfelé menni a lépcsőn a szobánk felé,de tudtam,hogy ennek nem lesz jó vége…
-Mi a bánat pusztított itt?!Timi!
-Tessék?
-Mit csináltál?!Timi,szerelmem!Kérlek,mond el,hogy mi történt!
-Nincsen semmi!Csak…Kiborultam!A második babával vagyok terhes,te meg egész álló nap csak aludni jársz haza!Becca meg nyűgös!Te nem hallod,ha hajnali fél négykor felsír,vagy valami!És akkor még ti csodálkoztok,hogy rohadtul kivagyok!Nem ezért vállaltam el a gyereket!
-Nyugodj meg szívem!Köszönöm,hogy ezt elmondtad!Ha akarod,akkor otthagyok mindent,és itt leszek veletek!
-Rendben,szeretlek!
***
Hétvégén hazamentünk a családhoz,így mindenki megismerte Joet,Beccát,és Joe családját.Szerencsére mindenki ott volt,úgyhogy mindenki megismert mindentkit.
***
Egy hónap telt el a veszekedésünk óta.2 hete elkezdtem szervezni az esküvőt.Az első rosszullétek a héten kezdtek el kergetni,aminek nem igazán örülök.Az esküvő augusztus 15-ikén lesz,Joe születésnapján.
Addig még ki kell választanom a ruhát,a csokrot,a helyszínt,a meghívót és a többi cuccot.A ruhát majd a lagzi előtt egy héttel fogom felpróbálni a hasam miatt.Tudom,hogy még nem fog meglátszani a terhesség,de ha hízni fogok is,beleférjek a ruhába.
Joeval nemsokára megyünk kiválasztani a jegygyűrűket.
***
-Na,és kiket akarsz meghívni?
-Családot,meg a barátokat.
-Én is.
Összeírtuk,hogy kik azok,akiket meg akarunk hívni.Mikor végeztünk,felhoztam Joenak egy témát,amin már régóta gondolkozom.
-Szeretnék csináltatni egy tetoválást.Mit szólsz hozzá?
-Nekem rendben van.És miről?
-Az meglepetés.Akkor holnap meg is csináltatom,de ahhoz vigyáznod kell Beccára,mert Miamiba megyek.
-Okés.Tényleg,a tetoválós haverjaidat nem hívod meg?
-Majd…Holnap megkérdezem…Hogy tudnak-e jönni…
-Szuper!
***
Izgatottam keltem fel,ugyan is ma meglesz az új tetoválásom.Fél 7 van,a repülőre várok.Közben tárcsázom Timet,hogy megyek hozzájuk,tudnának-e fogadni.
-Szia csajszi!
-Szia Tim.Épp megyek Miamiba.Bent vagytok a szalonba?
-Persze.Csak nem bemutatod nekünk a kis családod?
-Nem,egyedül vagyok.
-Tetkó?
-Jaja.Lehetne?
-Neked bármit.
-Köszi.Amúgy Ami bent van?
-Igen,mindenki,mert?
-Csak kérdem.Ne áruld el,hogy megyek.Na,csak ennyit akartam,indul a gépem.Szia,puszi.
-Szia csajszi.
***************************Eközben a szalonban*******************************
-Kivel beszéltél?-Ami
-Egy haverral.
-Aki csaj?-Nunez
-Igen!Majd meglátjátok,hogy ki az,ti is ismeritek.
-Ugye nem az az idióta jön?
-Ki?Kat?
-Nem,Timi.Mond,hogy nem azt a ribancot hozod ide?!
-Mi a bajod vele?!Amúgy nem,nem ő jön.
-Kérdezd meg tőle,és megtudod!
***
11 órakor landolt a gépem Miamiban.Leszálltam,fogtam egy taxit,majd mentem az üzletbe.Mikor odaértünk,fizettem,majd bementem.
A napszemcsit levettem a szememről,és gyorsan körülnéztem.
-Sziasztok!
Mosolyogva léptem be.Szemeimmel amit kerestem,reméltem,hogy bent találom.Szerencsére itt volt,épp egy vendéget tetovált.
-Csajszi,szia!
Tim jött elém.Felemelt,megölelt,megforgatott,majd lerakott.
-Mizu csajszi?-Yoji
-Megvagyok.Eskövőt szervezek,közben pedig várom a második gyerekemet…
-Jobbra,a második ajtó.-Nunez
Elkezdtem futni a megadott irányba.Egyből megtaláltam a WC-t,és ki is dobtam a taccsot.
Miután felfrissültem,visszamentem.
-Én meg fogok hülyülni…
-Miért?
-Miért?Hát…Például 2 hónapja egy telefonbeszélgetés után kis híján szétvertem a hálószobát…
Végig Amit néztem,vártam a reakcióját.A baj csak annyi volt,hogy ő meg sem mozdult,erre sem nézett.A legrosszabb az,hogy még csak nem is köszönt.
-Ami is kb. 2 hónapja tette totál károssá a szalont.3 képet levert,4 poharat összetört,és így tovább…
-Szerintem kívülállóknak nincs semmi köze ahhoz,hogy mi történik a szalonon belül!
Ami hangja hallatszott az egész szalonban.Sőt,nem csaj a hangja,hanem a kiabálása.
-Neked már megint mi a bajod?!Miért vagyok kívülálló?!
-Nézz körül magad körül,és rájössz!
Ismételten kiabált,de most velem.
-Tudod mit?!Úgy szarok arra,hogy mit mondasz,ahogy vagy!Na,de nem veszekedni jöttem,hanem szeretném megcsináltatni azt a tetoválást.
Elővettem a mintát a táskámból,és megmutattam a tervemet.
-Na,ez állati jó!Csak egy gond van…
-Nem lehet megoldani?
-De,meglehet,de az ilyen mintákhoz csak Ami ért…Ami,gyere ide,nézd meg ezt!
-Oldjátok meg,tetoválok.
Csodák csodájára most nyugodtabb volt a hangja,mint eddig.
***
http://www.youtube.com/watch?v=LCeuexPgeSU
-Nézd meg a tükörben,hogy jó lesz-e.
Ami végül beadta a derekát,és ő fogja megcsinálni a tetoválást.
-Igen,tökéletes.
-Elkezdem.Szerintem jobb lenne,ha nem kérdezném meg azt,hogy mit jelképez,de nem bírom ki…
-A családomat.Az otthoniakat,a babákat,és Joet.
-Azt a bunkót?Ja,tudjuk…
-Ne légy ilyen,még mindig nincs jogod hozzá!
-Te inkább maradj kussba,ha jó tetoválást akarsz!
Itt csend lett.Mivel egy dolog nagyon érdekelt,nem bírtam megállni,és kérdeztem.
-Mért voltál olyan bunkó múltkor a telefonban?
-Mert…Mert még mindig szeretlek!Nem tudom,hogy neked ez miért nem tűnik fel!
-Ami!Tudom,hogy még mindig szeretsz,de én már akkor döntöttem,mikor terhes lettem Beccával!Múltkor meg nem is tudtad,hogy mit akarok neked mondani,és egyből bebunkultál!Ha meghallgatsz,akkor most nem ez lenne a helyzet…
-Akkor otthagytad volna azt a barmot?
-Ne beszélj így!
-Válaszolj!Ha meghallgattalak volna,most velem lennél?
-Találkozni akartam veled,hogy szorosabb legyen köztünk a kapcsolat,de úgy látom,téged ez már nem érdekel…
-Dehogynem!És szeretnélek valamire megkérni!
-Igen?
-Hagyd el Joet!Hagyd el,és gyere velem!Hozd a gyerekeket is,és akkor együtt elmegyünk innen!Csak,mi,mint egy család!
-Ami,ez nem ilyen egyszerű!Szeretlek,de nem szerelemmel!Joet viszont igen!Ettől függetlenül nagyon szeretném,ha mind ott lennétek az esküvőn!Még megkérnélek valamire,de nem teszem,nem fájdítom a szíved…
-Mond csak,ennél rosszabb már úgy sem lehet…
Ami ismét elkezdett tetoválni.Míg enm szólaltam meg,azon gondolkoztam,hogy feltegyem e neki a kérdést.Rossz volt látni,hogy miattam szenved…De nem hagyom el Joet,sem a többieket,mert szeretem őket!
-Inkább hagyjuk.
-Ahogy gondolod.
3 óra kínzás után,végre elkészült az oldalamon lévő tetoválás.
-Nézd meg,készen vagyunk.
Odamentem a tükörhöz,és szemügyre vettem a formákat,melyet a bőröm alá jutott festék alkotott.
-Ami,ez egyszerűen gyönyörű!Csodálatos!Imádom!
Ami felé fordultam,és a szemébe néztem.
-Köszönöm szépen!
Mondtam,majd megöleltem.Úgy álltunk ott,mintha ez lenne az utolsó találkozásunk.
-Szeretlek!És nincs mit!
-Én is szeretlek…
***
-Na,elmentünk ruhát nézni,majd jövünk.Sziasztok!
-Dögös légy!
Nick szólt utánunk.
-Én ember vagyok,nem egy légy!
-Akkor ne légy légy,hanem légy ember.
-Na,tényleg mentünk.Sziasztok.
***
-Timi,ez egyszerűen gyönyörű!
Épp egy rockosabb ruha volt rajtam,ami egyszerűen gyönyörű!Anya,Denielle,Denise és Récy kísért el,ugyan is hazajött külföldről.
-Nekem is tetszik.Joe mit szólna hozzá?
-Imádná!Odalenne érted!
Denise nagyon boldognak tűnt,Anyával együtt.Nagyon jó barátnők lettek az idők során,megkedvelték egymást.
-Szerintem ez tökéletes lesz!-Récy
-Igen,szerintem is.Akkor ezt választom.
Miután megvolt a ruha,kiválasztottuk a cipőt is.Minden tökéletes lesz,és már csak egy hét.Nagyon izgatott vagyok,hiszen hozzámegyek ahhoz a férfihoz,akit teljes szívemből szeretek.
***
-Na,dögös légy leszel,vagy nem elszel dögös légy?
-Hagyjad már a legyeidet!Te bárhogy szép leszel édesem!
-Köszi.Szeretlek!
Megcsókoltuk egymást,amire Nick és Kevin csak egy fintort vágott.
-Ti mentek szobára,vagy mi?
-Dugulj el!Inkább légy egy légy!Szóval maradj kussban,és csak figyelj!
-Kössz,nyáladzást máshol is látom!
-Csak nem magadra gondolsz,és az én kis húgomra?
Nick elpirult,és szégyenlősen elmosolyodott.
-Óóóóóóóóó,csak nem?Csak nem?:P
-Nem,nem csak,csak de!
-Mióta?J
-Hagyj a hülyeségekkel!
-Nem hülyeség!Ki vele! Vagy Récytől kérdezzem?Ő mindent elmondana,az elejétől a végéig,még azt is,amit nem kellene…:P
-Fél éve…
-Mivan?!És nem szóltál?!Na,ezrét most megfizetsz…:P
-Nyugi,nyugi,nyugi!Ne légy gonosz!Ne mondj neki semmit.
-Én nem vagyok,és nem nem is leszek…Majd mindent meg fogsz tudni…:P
-Gonosz légy!
-Igen,gonosz leszek,nem is tudod,hogy mennyire!J
-Hülye légy!
-Én még mindig ember vagyok!Ja,és nem leszek hülye,hanem maradok olyan,amilyen vagyok!xD
-Na,ebből elég,én mentem haza,nem akarok több legyet hallani,mert megőrülök!xD
-Okés légy,szia!
Pár perccel később Kevin is elment,majd lezuhanyoztunk,lefektettük Beccát,és mi is elaludtunk.
***
Reggel 6 óra van,vasárnapi nap.Ma van Joeval az esküvőnk.Szerencsére a fodrász tud házhoz jönni,a többi kellékessel együtt.
-Jajj kislányom,gyönyörű leszel!A legeslegszebb menyasszony!
-Köszönöm Anya.Na menj te is készülni!J
-Rendben.Majd találkozunk.
Az egész lánysereg nálunk van,mindenki itt készül.Itt sminkelnek,itt csinálnak hajat,és a többi ember is.
Épp a hajam készül.Közben azon gondolkozom,hogy tényleg ezt akarom-e.Tényleg hozzá akarok menni Joehoz?Tényleg ezt az életet akarom?Tényleg jó házasságba ugrok fejest?
Ilyen kérdések zakatoltak a fejembe,amelyekre nem is igazán tudtam válaszolni…
2 órával később teljes egészében elkészültem.
Most már csak lelkileg kell felkészítenem magam erre az egészre…
***
http://www.youtube.com/watch?v=zYu-COiQIxU
Fél 6 van,a templom előtt vagyok az autóban,mely idehozott,életem legfontosabb eseményére.
Egyedül ülök a kocsiban,és várom,hogy a hátramaradt öt perc is leteljen,és bemehessek a templomba.
A templomba…És nem Édesapám oldalán…Annyit álmodoztam erről a pillanatról…A pillanatról,mikor Apa bevezet a templomba a leendő férjem mellé,hogy örök hűséget fogadjunk…
De,ez nem fog megvalósulni…Anya fog bekísérni,amivel nincs semmi baj.De egy biztos:Apa segíteni fog nekem odafentről!
Arra lettem figyelmes,hogy kopognak a kocsiajtón.
-Gyere…
Kinyitódott az ajtó,és megláttam Amit.Fekete zakó volt rajta,a nyakán lévő tetoválást a gallér nem takarta el teljesen.
-Szia.Mizu?
-Beszélnünk kell.
-Miről?
-Még meggondolhatod magad!
-Mivan?!
-Még itt hagyhatod az esküvőt,még van esély arra,hogy elszökjünk!Timi,kérlek,gyere velem!Szeretlek!
Nem tudtam,hogy mit tegyek!Vele menjek,vagy maradjak?!Két szemébe néztem,miközben agyam vadul kattogott a probléma megoldásán…
És azt,hogy a rész felkerült,Fruzsinak köszönjétek!Mindenben segített,amiben csak tudott!Képeket keresett,képeket töltött fel...stb.Nekem nem lett volna rá időm,és ő ezt megoldotta helyettem!Mikor írás közben egy bizonyos dolog miatt mély pontra kerültem,ő segített,hogy tudjak tovább írni!Nélküle,ma ez a rész nem lenne itt,nélküle nem került volna fel!Úgyhogy Fruzsi,mindent nagyon köszönök!
A sok kommentet,a sok segítséget,egyszóval mindent,amit megtettél értem!Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm,szeretlek!J(L)
A részről annyit,hogy nem akartam megírni…Mert ez az utolsó,és fáj,hogy vége van neki..:’(Sajnos,csak 2 részletbe tudom felrakni,bizonyos okok miatt,de így a legjobb,mert így izgalmasabb.
A segítséget köszönöm még Dorkának,Leeiilaahh-nak,Fannynak és Nitának,sokat segítettek vele.(L)Köszönöm lányok.(L)
Most pedig mindenkit arra kérek,hogy írjon nekem egy jó hosszú komit,még az is,aki eddig nem tette!Vagy holnap reggel,vagy egy hét múlva jön a folytatás!/Szombat,vagy vasárnap!/
A képeket is akkor rakom majd be.
Várom a kommenteket a képekhez és a részhez is,a folytatás hamarosan érkezik!
Joecsaj
Meglepetééééééééééééééééééééééééééééééééééééééés :-)
Sziasztooooooooooooooooooooooook!!
Na,meghoztam a meglepetéseket.^^
Remélem,hogy mindenkinek tetszeni fognak,és aki nem ért velem egyet a szavakkal kapcsolatban,kommentben közölje. :)
.jpg)
/Tudom,tudom,itt lemaradt egy z betű,de most,feltöltés közben vettem észre...:$Képzeljétek oda,és elnézést kérek...:$*.*
Remélem,hogy mindenkinek tetszik a maga kis fotója. :)
Vannak olyanok,akiket szerettem volna még berakni,de nem értem el őket...:(
Véleményeket kérek a képekről! :)
A részt két részletbe hozom,bizonyos okok miatt,de így még izgibb lesz...:P
Remélem,nincs harag,és elnézést a késésért.Az első részletet pár perc múlva teszem is fel! :)
Megkérek mindenkit,hogy írjon hozzá kommentet! :)
Joecsaj
U.i.:LadyAlexa is küldött nekem képet,meg is csináltam,de a blog valamiért írás nélkül adja ki...:SNem tudom,hogy mi a baj,amint hazaértem,megoldom.
Kérés minden olvasóhoz!
Sziasztok.
Azzal a nagy kéréssel fordulok minden kedves olvasómhoz,hogy eszembe jutott egy nagyon jó ötlet,amit szeretnék megvalósítani,de szükséegs van hozzá a képetekre!
Mindenki,aki tud/szeretne ebben a "kis dologban" szerepelni,küldjön nekem egy-a róla legjobban sikerült-képet vagy az MSn-emre* vagy az e-mailemre**!
Legkésőbb csütörtök délig küldjétek át a képeket,ugyanis az utolsó részt csütörtökön fogom felrakni,tekintve arra,hogy a blog aznap lesz 1 éves!
És aki eddig nem írt kommentet egyik részhez sem,ő is küldje el a képét. :)
Páran már puhatolóztak,hogy miért,de az csütörtökig titok lesz. :)
MSN,email mindegy,mindenhol elértek!Várom a képeket!:)
Timi / Joecsaj
*:do-time@hotmail.com
**:timi0624@gmail.com
49.rész - Avagy az utolsó előtti...
Sziasztok emberek.Bevallom,szomorú vagyok,mert most nagyon kevés kommentet kaptam,pedig célom volt,hogy az utolsó részig elérjük a 800 kommentet…:$L
Viszont a spanyolok nyertek,és ezzel bajnokok!!!!!!JJJJJ
És még valami:
Ezt a részt Drága Remimnek ajánlom,aki sok sms,msn beszélgetés árán megkapta a részét!(L)
Nah,de nem duma,itt a rész.
Lehet,hogy az eleje miatt utálni fogtok,de ilyen is kell bele…aztán a vége az már happy lesz.J
Csak ültünk,és vártunk…A percek lassan teltek,de hirtelen óriási zaj ütötte meg a fülünket,s óriási kiabálás hallatszott…
Egyszer csak betörött a nagy vasajtó,s 3 tűzoltó lépett be rajta 1 rendőr,és 2 mentős kíséretében.
Mindegyikünknek adtak takarókat,Kevint pedig kivitték a mentőbe…
Amikor kimehettem a többiekhez,borzasztó,s szörnyű látvány fogadott…
2 férfi vette ki Danielle kezéből 2 kisbabát,miközben ő keservesen sírt,ordított.
Hirtelen egyből a legrosszabbra gondoltam,s agyam vezérlésével odafutottam hozzá.
-Dani,mi történt?
Aggódtam érte,féltem,hogy ha igazam lesz,akkor mindketten beleroskadnak.
Ő nem válaszolt,még így 5 perc múlva sem,csak egyre sírt,egyre keservesebben.Arca beesett volt,falfehér.
-Elmentek…Ennyi volt…Meghaltak a gyerekeim!!!!!!!-sikított fel
Ekkor fordult velem egyet a világ.Hogy mi?!Meghaltak?!Az nem lehet!Jó,nem jó körülmények között született,de Dan járt terhes tornára,vitaminokat szed/szedett,és ennyi.
És Kevin még nem is tud semmiről!!LDe,ha megtudja,rosszul lesz…
Nem szóltam semmit,csak szorosan megöleltem Dant.Szorosan átfogta nyakamat,majd így votlunk több percen keresztül.
Mikor bejött a rendőr főnök,elengedtük egymást,majd kivittek minket,Mindnyájunkat kórházba szállították,megvizsgáltak minket,majd pár pont bent kellett töltenünk.Kevin is megtudta,hogy mi történt,s együtt omlott össze Daniella-val
Meg is értem össze,hisz egyszerre 2 abbár is elveszítettek.
Telt múlt az idő,s egyszer csak a semmiből felbukkanva egyik napról a másikra minden reggel rosszul voltam,hánytam,szédültem,fájt a fejem.
Féltem,hogy valami szörnyű betegséget kaptam el,mikor fogva tartottak minket,ezért ma minden képen muszály elmennem dokihoz.
Joe is itthon van,ő fog elvinni,Beccát pedig Anyára bízzuk.
Apropó Becca.A kis cserfes rettentően gyorsan nő.Már 4 hónapos,nagyon édes baba.Azok a csodás sötét kék szemei,gyönyörűek.Imádtam anyának lenni,a legboldogabb dolog az életben.Joe meg olyan,mint egy minta apa.Mindenben segít,vigyáz a picire,és nem borul ki akkor sem,ha pelenkát kell cserélni,Igen,a drága azt is megtanulta.Sőt,tegnap ő fürdette Beccát.
Gyorsan felvettem egy szürke ujjatlant,egy fehér balettcipőt,egy szürke rövidnacit,fogtam egy táskát,amiben mindenem benne van,Joe kezében Becca,és indultunk is.beadtuk a lányunkat Anyuhoz,majd a kórház következett.Idő közben felhívtam az orvosomat,hogy tudna-e fogadni,tehát időpontra megyünk.
Leparkoltunk,fellifteztünk a 4-ik emeletre,majd vártunk.Pár percen belül sorra is kerültünk.A doki kivizsgált,majd elküldött egy hasi ultrahangra,hiszen a hasam is fájni szokott.
30 perc múlva meg is voltak az eredmények.Az orvos mosolyogva hívott be minket a rendelőbe.
-Csak is jó hírekkel szolgálhatok.
-Mi történt doktor úr?
-Velem semmi,de magukkal fog.Gratulálok Mr. És Mrs. Jonas,Önök kétszeres szülők lesznek.
-Ez az,végre!-kiáltott fel Joe
-Mi van?!Te nem használtál gumit?!Kinyírlak Joe Jonas!!-vetettem rá gonosz és egyben dühös pillantást
-Nem örül a babának?Ha nem szeretnék megtartani,az abortusz is itt van…-doki
-Mi?!Soha!Nem vetetjük el,természetesen megtartjuk!Örülök neki én is,csak hirtelen meglepődtem.
-Értem.Akkor ezeket a tablettákat váltsa ki,és nemsokára találkozunk.
-Rendben,köszönjük.Viszont látásra.
Lementünk a kocsihoz,a gyógyszertárba kiváltottuk a bogyókat,majd a kocsiban felhívtam Anyut,hogy odamegyünk hozzá.
-Haragszol rám?
-Majd otthon megtudod.-morogtam
-Nem is fogsz hozzám szólni?
Kibámultam az ablakon,és nem foglalkoztam Joeval.
Innentől csend uralkodott a kocsiban.Joe feszülten figyelte az utat,én pedig a mellettünk elhaladó tájat néztem.Ha most valaki megkérdezné,mit érzek,nem biztos,hogy tudnám a választ.
Egyszerre érzek boldogságot,és egyszerre érzek csalódottságot.
Csalódott vagyok,mert Joe nem teljesítette azt,amire megkértem.
Boldog vagyok,mert ismét anya leszek,és még egy babát fogok szülni.
Időközben megérkeztünk Anyához.Kiszálltunk,majd bementünk.
-Szia Anya.
-Sziasztok.Mi járatban?
-Szeretnénk elmondani valamit.
-Csak nincs baj?
-Nem,nincs semmi gond.
-Akkor miről van szó?
-Ismét nagymama leszel.-mosolyogtam,bár hangomban érződött a csalódottság
-Hisz ez nagyszerű hír!Nagyon örülök nektek!És kislány lesz,vagy kisfiú?
-Még egyenlőre nem tudjuk-válaszolt a mellettem ülő Joe,aki kicsattant a boldogságtól
-Remélem kisfiú lesz!És akkor ugyan olyan jóképű lesz,mint a leendő vőm!Ha már rátértünk:mikor fogtok összeházasodni?
Éreztem Anya hangjában a kíváncsiságot és a boldogságot.Mióta Apa meghalt,azóta Anya egyedül él.Egy férfi sem nyerte el a tetszését,mindenkiben Aput kereste.Megértem,hisz akivel együtt élt 14 évig,és akitől született 3 gyereke,nem könnyen lehet elengedni.
Mikor lesz az esküvő?Nem tudom.Joeval szeretnénk minél előbb sors keríteni rá,de a mostani dolgok mellett nem tudom,mi legyen…
Ránéztem Joera,aki csak maga elé meredt,és nem is figyelt Anyura.
-Minél hamarabb szeretnénk összeházasodni,főleg most,hogy jön a második baba.
-Már nagyon várom!
-Mi is,de most mennünk kell,még Deniséknek is elmondjuk a jó hírt!
-Rendben.Becca alszik.Joe,felmennél érte?Mi addig összepakoljuk a cuccait.
-Persze.
Joe felment,mi pedig a konyhába mentünk pakolászni.
-Kislányom,áruld el,mi a baj?!-szólalt meg Anya magyarul
-Nem mi,hanem ki!Ez a tökkelütött szerencsétlen balfék!
-Mi történt?Veszekedtetek?
-Fogunk.De ha elkezdődik,olyat nem ér!
Az agyvizem már valahol a 300 fokos határt súrolta,és a hangomból sütött a méreg.
-Na,mit csinált?Kérlek,mond el,csak így tudok neked segíteni!
-Az hosszú lenne,majd ma átjövök,és beszélgetünk,de most menni kell,itt van Joe is.Szeretlek,szia.
Köszöntünk,fogtuk Beccát,majd hazamentünk.
Mikor beléptünk az ajtón,megláttuk a Jonas család többi tagját.
A fiúk pakoltak,Denise pedig főzött.
-Jézusom,mit csináltok ti itt?!Nem…mintha nem örülnék nektek,csak meglepődtem.
-Joe küldött egy sms-t,hogy babát vársz,és gondoltam,segítünk nektek egy kicsit.
Na itt betelt a pohár!Joera néztem,majd kifakadtam.
-Elegem van belőled!Utállak!Miért akarsz kikészíteni?!-kiabáltam,amjd jó erősen pofonvágtam,mire ő csak értetlenül,könnyesedő szemmel bámult rám.
Felrohantam az emeletre,majd teljes erőmből bevágtam a szobánk ajtaját,melynek hatására a szekrényen lévő kép,mely rólunk készült,leesett,s ezer darabkára tört.
Levágtam magamat az ágyra,arcomat egy párnába temettem,s mindennél keservesebben sírtam.
Hogy tehette ezt velem?!És miért?!Miért akarja,hogy kikészüljek?!Egyszerűen nem értem…LMinden annyira jól ment,és most minden kettétört.Már vagy fél órája sírtam,mikor megszólalt a telefonom.Tudtam,hogy Joe az,mert az általa énekelt számot,a Why-t hallatta a telefonom.Odanyúltam érte,és láttam,hogy sms-t kaptam Joetól.
Elolvastam a tartalmát,mely ez volt:
Édes szerelmem,kérlek,gyere le!
Mond el,hogy mit rontottam el!
Beszéljük meg,és megoldjuk a problémát!
Szeretlek,mindennél jobban,nem veszíthetlek el!
Könyörgöm!Szeretlek,gyere le!
Joe
Ezek után szememből még több könny csordult ki,mint eddig.Szörnyen éreztem magam.Erőt vettem magamon,feltápászkodtam az ágyról,lenyomtam a kilincset,majd lementem a földszintre,ahol a teljes Jonas család várt.
Joera néztem,majd belekezdtem:
-Mit rontottál el?!Még kérdezed,hogy mit rontottál el?!Figyelj ide!Egyszer mondom el,hogy mi a bajom!Mikor Becca megszületett,és mikor terhes voltam vele,te tudtad a legjobban,hogy mennyire szenvedek!Újabb babát akartál,de megmondtam,hogy majd pár év múlva gondolkozzunk ezen!Mivel a tablettától kikészültem,kértelek,hogy védekezz!De ó,ugyan minek,úgy sem fogok teherbe esni!
-Sajnálom!Csak egyszer fordult elő!-kezdett könnyezni
-Az épp elég ahhoz,hogy terhes legyek!
-Kérlek,emiatt ne haragudj rám!
-Nem csak e miatt vagyok mérges!Ma reggel kaptunk egy levelet,hogy a ház számlái nincsenek kifizetve,és ha 3 napon belül nem rendezzük őket,akkor mindent kikapcsolnak!Nem tudom,miért nem szóltál,hogy nincs pénz a számlánkon,vagy miért nem mondtad el,hogy nem veszik le a pénzt!
-Mi van?!Semmi ilyenről nem tudok!Minden hónapban jött az sms,hogy levették a pénzt!
-Na jó,nekem ebből elegem van!
Fogtam magam,és rohanni kezdtem az ajtó felé.
-Timi,állj meg!
-Utállak!Hagyj békén!-üvöltöttem neki sírva,magyarul
Nagyon fájt,amit tett.Megszegte az ígéretét,és nem tetet meg azt,amire megkértem.L
Mivel vezetni nem lett volna erőm,ezért elkezdtem rohanni Anyuhoz.Vissza sem néztem a közös házunkra.Úgy érzem,hogy most van vége mindennek…
Lehet,hogy túlzok,de így érzek.Az elmúlt 2 évben teljesen kikészültem idegileg.,és most jött el a mélypont.
Miközben keresztül rohantam a városon,emberek tömkelege között,jó páran megbámultak.De most ez volt az,ami a legkevésbé érdekelt.
Fél óra futás után,végre odaértem Anyához.Berontottam az ajtón,Anyuhoz léptem,és szorosan magamhoz szorítottam.
-Nem bírom!Elegem van!-üvöltöttem továbbra is
A könnyek csak úgy áztatták elgyötört arcomat,s a végén már olyan hatást éreztem,mintha napok óta vízben lebegne az arcom.
-Kicsi lányom!Mi a baj?Mit csinálj Joe?
Nem volt erőm a válaszadáshoz.,túlságosan elgyengültem.
Anya vállán sírtam,s éreztem,hogy egyre csak álmosodok.
Pár perc múlva már nyugodtan szundikáltam a bőrkanapén,mely most mindennél kényelmesebb és megnyugtatóbb volt.
Álmomat a konyha felől beszűrődő hangfoszlányok zavarták meg.Lassan felkeltem,majd hallgatózni kezdtem.
-Timea,én nem csináltam semmi rosszat!
-Akkor miért mérges rád Timi?!Joe,áruld már el,mi a vita tárgya!
-Mert terhes…
-Micsoda?!
-Mikor megszületett Becca,megbeszéltük,hogy még egy ideig nem lesz újabb baba.Én nagyon szerettem volna még egy kicsit,de Timi nem.Megkért,hogy mindig védekezzek,de egyik alkalommal,mikor minden összejött,elfelejtettem…Meg ma reggel kaptunk egy levelet,hogy ha nem fizetjük ki 3 napon belül a házra vonatkozó csekkeket,mindent kikapcsolnak.Csak az a gubanc,hogy minden rendezve van,a levelet nem tudjuk,hogy miért kaptuk…
-Egy véletlentől is lehet teherbe esni!De a legjobb az lesz,hogyha mindezt megbeszélitek!
-Próbáltam,de Timi elrohant…
Joe itt már sírt.Sajnáltam nagyon,de ez az ő hibája!Nem azt mondom,hogy nem örülök a babának,de megkértem Joet,és nem teljesítette!
-Hol van Timi?
-A szobában,alszik.
-Beszélek vele,megvárom,míg felkel.-Joe,majd elindult a szoba felé.
Gyors léptekkel bevágódtam az ágyba,s alvást színleltem.
Volt egy olyan kellemes érzésem,hogy ez a beszélgetés talán jól fog elsülni…
Ez lenne az a bizonyos rész!Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom,hogy ennyit kellett rám várni,de minden összejött!Mint tudjátok,ez volt az utolsó előtti rész,és a következő az utolsó lesz…L
Ha kapok sok-sok-sok kommentárt,akkor talán még a hétvégén lesz rész!Rajtatok múlik!
Kérek szépen sok komikat,amiben írjátok le,hogy mit vártok az utolsó résztől,és hogy szerintetek mi lesz a szereplőinkkel.J
Joecsaj J
Kreatív blogger díj
Sziasztok.Nem rész jött,hanem köszönetnyilvánítás!J
Először is,köszönöm
Niitááá-nak (www.egyhercegnoesjonasbrothers.freeblog.hu)
1. Meg kell köszönni.
2. A lógot ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni nálunk.
Naggggggggggyon szépen köszönöm!(L)
U.i.:Nem sokára jön a 49-ik rész!Ki várja már?:P
Timi
A szereplők mostani kinézete-avagy hőseink így festenek ma :)
Domonkos Timi:
.jpg)
Joe Jonas:
Nick Jonas:
Rebecca Jonas:
Domonkosné Tímea(Timi anyukája):
A többi képet majd a résszel együtt:)
Joecsaj
48.rész
Sziasztooooooooooooook.JMeghoztam az új részt,bár bevallom,most mérges hangulatban írok nektek…Vagyis,olyan minden féle hangulatban…De nem dumálok,csak még annyi,hogy ez az utolsó előtti előtti rész,és vége van!!L
Timi szemszög:
Behemó neki lökött a falnak,s egyre közeledni kezdett…Mikro hozzám ért,elkezdte a fenekemet fogdosni,majd egyre haladott feljebb.
-Mit akar tőlem?-kérdeztem remegve
-Ohh,semmi különöset,csak egy picit eljátszadozunk…
-Nagyjon békén!Maradjon ott,ahol van!Nem hallja?!
-Nyugalom kisanyám,ne rontsd el ezt a csodás pillanatot!
-Ha nem megy oda vissza,ahol volt,sikítani fogok!
-Tedd csak meg nyugodtan,úgysem fogja hallani senki,mivel itt minden hangszigetelt…
Ekkor kezdtem igazán pánikba esni…Nem tudtam,hogy hogy vannak Dan babái,nem tudtam,hogy van Becca,nem tudtam,hogy mit tettek Kevinnel,és a többiekről sem tudok semmit…
Egy dolog biztos:ez a fószer akar tőlem valamit…Azt is sejtem,hogy mit…
Elkezdte simogatni az arcomat,és éne rőt véve magamon a képébe sikítottam…
Kevin szemszög:
Bevallom,hihetetlenül fájt a hátam,és éreztem,hogy kisebb mennyiségű vér szivárog belőle…
Ez még semmi ahhoz képest,amit Daniék és Timi miatt éreztem…Mi van velük?Mit tetek velük?Azonnal tudni akartam!Óriási erőlködéssel feltápászkodtam,belekapaszkodtam a kilincsbe,de pár másodperc után ismét összerogytam…
Kis idő múltán egy éles sikításra eszméltem fel,ami határozottam hasonlított Timi hangjára.
Ismét felkapartam magam a padlóról,majd megpróbáltam kinyitni a nagy vasajtót.
Lenyomtam a rajta lévő kilincsnek nevezett akármit,de nem sikerült kinyitnom…Ökölbe szorítottam a kezemet,majd elkezdtem verni az ajtót.
Timi szemszög:
A vércsepp szép lassan fojt végig arcomon,melyet gyorsan leszaladó könnycseppem megelőzött.
Úgy folytak végig arcomon,mintha tudták volna:ha lecseppennek arcomról,a pokol padlójára fogják magukat találni…
A sarokban gubbasztottam,bezárva a koszos,és durva helyiségbe…
Behemót a legérzékenyebb pontján rúgtam meg,ezért egy óriási pofont kaptam érte cserébe,melytől szemöldököm 3 centi hosszan felrepedt…
Rettentően rossz érzés kavargott bennem…A gyomrom összeszorult,nem tudtam,mit kéne tennem…Bezártak ide,s szabadulni lehetetlen…
Fejemet térdeimre hajtottam,s halkan zokogni kezdtem.Ordíthattam is volna,de tudtam,hogy nem lenne értelme…Szemeimet lehunyva gubbasztottam a sarokban,mikor egy óriási sikítást hallottam meg.Picit távolabbról jött,tehát egyből tudtam,hogy a hagymafejjel lévőkkel van valami baj.
Reflexből felugrottam a helyemről,és elkezdtem ütni az ajtót,de senki sem jött…
Már több órája ülök egymagamban,de még mindig,egy lélek sem jelentkezett.Telt az idő,s hirtelen kicsapódott a nagy keretes ajtó.Egy olyan személy lépett be rajta,akit nem is vártam.
-Kevin!Hogy kerülsz te ide?!-lepődtem meg
Ő körbenézett,hogy biztosan egyedül vagyok-e,majd halkan beszélni kezdett:
-Tudom,hogy jussunk ki innen!
-És mégis hogy?!Ha megpróbáljuk,mindkettőnket laposra verik!
-De ez tuti biztos ötlet!-fogta meg a kezeimet
-De nem akarom,hogy még másnak is baja legyen!-mondtam neki,majd szorosan átöleltem,mire ő felordított
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!Nem bírom!!-üvöltött,s összegörnyedt a padlón
-Kevin,mi a baj!?
Megnéztem a hátát,s szinte hanyatt feküdtem…Amilyen látvány akkor fogadott,nehéz volt feldolgozni…Főleg akkor,ha ezt egyszer már láttam…
-Neeem,ez nem lehet!Istenem,mond,hogy ez nem az,amire gondolok!!-kezdtem el ordítani
-Mi nem lehet?!Timi,mond már!!!
-Megrepedt a gerinced,és rengeteg vért veszítettél!!
-Ezt meg…honnan…tudod?!
-Apuval is megtörtént!Azonnal kórházba kell téged szállítani,különben lebénulsz!
-Figyelj…rám!
Kevin egyre akadozottabban kezdett el beszélni,s egyre halkabb is volt.
-Nyúlj bele a bal zsebembe…Ott találsz egy kis mikrofon szerű dolgot…Azt rakd a füledre…és…mond bele a rendőrség számát…és azt,hogy hol vagyunk,mi történt…
Ahogy mondta a dolgokat,én tettem is az enyémet.
Miután elmondtam a kis kütyübe azt,amit Kevin kért,ezt a választ kaptam:
-10 percen belül a helyszínen vagyunk!
-Mindjárt itt lesznek!-Vagyis remélem…-ezt már csak elmémben gondoltam
Kev összeszorított fogakkal feküdt a durva földön.Háta tiszta vörös folt,a vér beszínezte neki.
Levettem magamról a felsőmet,s a hátára terítettem neki.Tudtam,hogy ez most neki többet számít,mint nekem,megvagyok én most melltartóban is…
……………………………………………………………………………………………….......
Csak ültünk,és vártunk…A percek lassan teltek,de hirtelen óriási zaj ütötte meg a fülünket,s óriási kiabálás hallatszott…
Egyszer csak betörött a nagy vasajtó,s 3 tűzoltó lépett be rajta 1 rendőr,és 2 mentős kíséretében.
Mindegyikünknek adtak takarókat,Kevint pedig kivitték a mentőbe…
Amikor kimehettem a többiekhez,borzasztó,s szörnyű látvány fogadott…
Háth,sajnálom,hogy ennyi késéssel tudtam csak részt hozni,de valami mindig közbejött…xD
Remélem,hogy mindenkinek tetszik,és szeretnék jóóóó sok és hosszúúúúúúúúú komit kapni.J
Nemsokára lesz új rész,ha kapok komikat is.JHolnap rakok képet a szereplőkől-mostani formában,és a kis Beccát is megnézhetitek.J
Puszi<3333333
47.rész
Sziasztok emberek!!Rettentően sajnálom,hogy egy hetes késéssel kaptok részt,de becsúszott az a buta egyes…xDNa,mind1,itt a rész,majd a végén dumálok!!
Egyik este nagyon fáradtan dőltünk ágyba,s eléggé későn.Mélyen aludtunk,mint akit elaltattak.
Másnap,mikor reggel felébredtünk,nem ott találtuk magunkat,ahol elaludtunk…Ráadásul Rebecca a kezemben volt…
Szép lassan kinyitottam a szemeimet,de azok semmi fényt nem kaptak.Félve néztem körül,s elszörnyedve tapasztaltam,hogy nem otthon vagyunk.
Mindenfelé penész és olaj szag bűzölgött,a talaj nedves volt,s a helység magassága,ahol voltunk,alig volt 2 méter.
Ekkor azonnal a kezemhez kaptam,melyben a 7 hónapos kislányom a szörnyű és elborzasztó körülményektől eltekintve békésen,egyenletes levegővétellel szundikált.
Szíven egyre hevesebben vert,hisz az óriási félelem behálózott.Egyszer csak egy hideg,meggyötört kezet éreztem az arcomon,s reflexből egyből arra fordultam.
Ekkor pillantotam meg a vőlegényemet,aki csontig át volt fagyva,szemöldöke és szája fel volt repedve,orrából fojt a vér,s ahogy a sötétben észleltem,a fejét is beverte.
-Kicsim,mi történt? –kérdeztem tőle ijedezve
-Hogy van Becca?-Joe
-Jól.Alszik.De veled mi történt?!-Én
-Mikor éjjel elraboltak minket,felébredtem.A házban nem engedtem,h magukkal hozzanak minket,hisz fegyver volt náluk,ütöttek,vágtak,s hasonló dolgok.Titeket próbáltalak védeni,de ekkor az egyik nekem támadt.Nem tudtam védekezni,és így durva módon magukkal hoztak minket.-Joe
-És miért?-Én
-Azt nem tudom.-Joe
Hirtelen hangost zajt hallottunk,s 2 embert löktek be hozzánk,akik nem voltak mások,mint Kevin és Danielle.
Dannek szerencséje volt,hisz pont Kevinre esett,Ha ez nem így lett volna,akkor ő is,és a babái is megsérülnek.
Igen,a babái.JUgyan is Dan 6 és fél hónapos terhes,és ikreket vár.J
Ő maga is körültekintett,s egyből rosszul lett.Sajnos a szagok beindították a hasát…
Egyszer csak hangos csapódást hallottunk,s újabb embereket löktek be hozzánk,akik nem voltak mások,mint Nick és Krisztián.
Utánuk az elrablóink léptek be.Mind az 5 ember kövér,súlyos volt,fekete ruha és kesztyű,ehhez pedig még a fekete maszk is hozzájárult.mindegyikük kezében óriási fegyverek voltak.
-Remélem mindenkinek jó helye van,ugyan is sokáig fogtok itt ülni!-röhögött az egyik
-Mit akarnak tőlünk?-szólt flegmán Joe
-Mi van kiscsákó,kell még egy bal öklös?
Ekkor Dan azonnal Joera nézett,s látta,hogy az arca tiszta vér.Arca eltorzult az ijedségtől.
-Most pedig meséljetek szépen nekünk az eddigi életetekről!
-Minek maguknak az?-Joe
-Kishaver,maradjál már nyugalomban!
-Nem félek tőletek.A többiekhez meg egy ujjal se nyúljatok,mert megbánjátok!-Joe fenyegetve
-Na idefigyelj!-ragadta meg az egyik Joe felsőjét.-Itt mi diktálunk,nem te!A mesedélutánt pedig te kezded!
-Nem mondok semmit!
Ebben a pillanatban pánikoltam be.Féltem,hogy Joenak baja fog esni…
Hirtelen ismét kinyílt a nagy vasajtó,s 2 árnyék közeledett felénk.Vagyis inkább nem közeledett,hanem 2 ráncigált árnyék közeledik felénk…
Egyszer csak ismét két embert löktek be hozzánk,akik ezúttal Nick és Devonne volt.
Mindketten körülnéztek,s ők is eltorzult arccal vették tudomásul,hogy hova kerültünk.
-Éjjel visszajövünk,hátha akkor majd mondotok valamit!Ajánlom,mert ha nem,akkor megbánjátok!
Köszöntek el,majd ismét ránk zárták a nagy vas ajtót.
Már fél órája itt dekkolunk ebben az egyre bűzösebb helységben.Patkányok lábcsattogása hallatszik mindenhol,melyhez társulnak a csótányok.
Ebben a szent minutumban kiáltott fel Dan azzal,hogy elfolyt a magzatvize!
-Timi,Timi segíts!Dan szülni fog!-kiabált Kevin
-Nem,az nem lehet,hogy most szüljön!Itt lehetetlen!-Én aggódva és kiabálva
A kiabálás alatt most hisztériát értek,hisz féltettem Dant.Nem akartam,hogy neki is át kelljen élnie azt,mint nekem annak idején az autóban.
Sajnos tudtam,hogy ez meg fog történni,már semmivel sem lehet megakadályozni,és Dan itt fogja világra hozni a gyermekeit.
Én akkor 19 éves voltam(ahogy most is)ő pedig most 23.ha a fájdalomküszöbe kisebb,mint nekem,akkor nem fogja kibírni…
-Dan,végig figyelj rám!amiben tudok,segítek,és a babák épségben a világra fognak jönni!-Én bíztatóan de aggódva
Dan csak bólintott egyet,majd a helyes légzésre koncentrált.
-Ugye nem most fog szülni?-szólalt meg Devonne,aki eddig óriási fejfájással feküdt a földön,hisz a fejét beverte a betonba
Nick egyből az ölébe fektette a lányt,s így ő hamarabb jól lett.J
-De-Én
-Danielle!Most csak mélyeket lélegezz!Ha eltelik egy kis idő,és elfolyik a magzatvíz is,akkor fogsz szülni!-Dev erős hangon,bíztatóan
Már másfél órája,hogy Dan görcsöl.Szegényről úgy folyt a víz,hogy Dunát lehetett volna belőle rekeszteni.Kevin még egy másodpercre sem engedte el a kezét,végig mellette volt.
-Oké Danielle,biztos érezted,hogy elfojt a magzatvíz!Nemsokára szülni fogsz!-Dev
-Aha…-Dan csak ennyit tudott kinyögni
Egyre jobban kellette kapkodnia levegőért,egyre jobban folyt róla a víz,és egyre nagyobb fájdalmakat kellett átélnie.
Pár órával később az összehúzódások percenként jöttek,s ekkor Devonne kijelentette,hogy eljött az idő.Miután Beccát átadtam Joenak,Dan másik felére mentem,majd megfogtam a kezeit.Ő nyomott,s Dev a nagy sötétségben egyszer csak egy még sötétebb foltot vett észre:az egyik kisbaba haját.Igazi kis hajas baba lesz.J
Miután ő nagyon nehezem kibújt,Dan továbbra is kiabált,és sírt a fájdalomtól,úgy,ahogy anno én tettem.
Egyszer csak a második kicsi buksija is elő bújt-ő is hajas csöppség lesz.J
Ugyan úgy jött világra mint a másik,de itt a végén egy óriási gubanc volt…
A köldökzsinór teljesen rácsavarodott a baba nyakára,lábaira és kezeire.Ha ezt pár percen belül nem szedik le,a baba megfullad!
-Azonnal kérek egy cipőfűzőt!-kiabált Dev
Ránéztem Nick lábaira,s szerencsémre tornacipők voltak rajtuk.Azonnal odamásztam hozzá,kihúztam a fűzőket a cipőből,miközben ő furán nézett rám.
Azonnal visszafutottam a helyemre,s hagytuk,hogy Dev csinálja a dolgát.
20 perc múlva Dan és Kevin már a kezükben foghatták a két kislányukat.
Nagyon aranyosak voltak így együtt.J
Már 5 órája,hogy Danielle szült.Az elrablóink azóta sem bukkantak fel…
De mit akarnak ezek az életeinkkel?Mire kell az nekik?
Saját szemszög:
Timi egyszerűen nem tudott választ találni kérdéseire.Egyre jobban nyugtalanította az a környezet,ahová került.
Tudta,hogy Rebeccának fél óra múlva ennie kell,és a gond csak annyi volt,hogy még mindig anyatejjel táplálkozott.
Timinek igaza is lett,hisz a kislány pontosan fél óra múlva felébredt,s halkan pityeregni kezdett,ezzel jelezve,hogy éhes.
Timi szólt a vőlegényének,távolabb mentek,s Timi megetette az alig 6 hónapos babát.
Az idő csak telt,s az óra már körülbelül hajnali 4 felé járhatott.
A nagy ajtó egyszer csak zörgött,s az öt nagy darab ember bejött,de a társaságukban volt még négy újabb áldozat.
Timi szemszög:
Ezúttal Krisztiánt,Amit,Hamiltont,és Anyát(!!)lökték be hozzánk.
Az egyik nagyon nézett engem,s egyszer csak odaért elém,megfogta a kezemet,felrántott,s ezzel Becca a kezemből Joe karjaiba esett,majd hangosan felsírt.
-Te most szépen velünk jössz!-sziszegte az arcomba az egyik
A lehelete,mint egy ötvenezer-éves öregembernek,aki egész életében hagymát evett,s életében nem mosott fogat.
Egyszerűen hányingerem keletkezett.A bökkenő pedig csak az,hogy nem tudom,hogy az emberünk mit akar velem tenni.
Elmélkedésemet a kis Pixie zavarta meg,Dan kislánya.
-Ez meg megint mi?Milyen gyerek van itt?-kiabált hagymaember
Közben a másik nagytestű behemó állat oda ment Daniékhoz,és észrevette a 2 kisbabát.
-Jajj,az álszent kislánykánk csak nem ikreket szült?-bunkóskodtak
Dani összehúzta magát,s szótlan maradt.
-Hagyja békén!Semmi köze hozzá!Ha akar valamit,akkor jöjjön hozzám,de ne érjek a többiekhez!-védte családját Kevin
Ekkor behemó kezet emelt Kevinre, de ő kiugrott előle,s Joe mellé esett.
Ekkor hagymaember felkapta Kevet,s maga után húzva kivitte a helyiségből.
Dan kiabált utána,de erre behemó fenyegetőzött.
-Ha a ribanc mindeneddel nem maradsz kussba,átváltozik az arcod!
Dan ekkor egyből csendbe maradt,meg sem pisszent.Gyermekeit közelebb húzta magához,majd megpuszilta a fejüket.
Én közelebb húzódtam anyához,majd átkaroltam.
Ekkor hagymaember visszatért,s engem ismét felkapott,megszorította a kezeimet,majd engem is kirángatott.Joe is kiabált utánam,amiért behemótól 3 bal öklöst kapott.
Könnyeim ekkor már rég utat törtek maguknak,s hirtelen egy fülke elé értünk.
Füleimet pár másodperc múlva éles kiabálás ütötte meg.
A hang hasonlított Kevin hangjára,s egyből rájöttem,hogy ő az…L
-Mit tesznek Kevinnel?
-Csak egy kicsit átvariáljuk a pórusokat a hátán,és a barátom egy kicsit elbeszélget vele.
Mi?!Átvariálják a pórusokat a hátán?!Jesszus,mit tesznek vele?!L
Saját szemszög:
Kevint egy másik fülkébe vitték,ahol kezeit két bilincsel a korláthoz lakatolták a lábaival együtt,a felsőjét letépték róla,s szíjjal kezdték verni a hátát.
-Mondasz már valamit az életedről,te nyomorék?-kérdezte a fiútól fokhagymafej
-Nem!
-Akkor még kapsz!
S ezzel a mondattal tovább ütötték a fiú hátát,amiből már rég szivárgott a vér.L
7 másodperc múlva fokhagymafej abbahagyta a verést,majd kiment,s ott hagyta Kevint.
Sajnos,ez még régen semmi ahhoz képest,mint ami Timivel történik odaát…
Na,na,na,na,na??Milyen lett?Hosszúság,tartalom?Véleményt akarok!Legyen meg 25 komment,ha lehetséges!J
Fent van az új versem,és a koris sztoriból kiszálltam.A sportos blogban van új rész Fruzsitól,az új társirótól.A Cst2-ben pedig Zudika az új írótársunk.J
Ezután a rész után még kb. 3-4 rész jön.J
Komikat,véleményt,és azt,hogy szerintetek mi fog történni Timivel!!
Puszi<333
U.i.:Nemsokára meglesz a 700 komment!!!Köszönöm!!!!<333
Egy lány,ki a rémálmai miatt öngyilkos akart lenni...
Sziasztok.Nem részt hoztam.
Van egy lány,aki a barátnőm…5 napja nem tud aludni,nem meri lehunyni a szemeit…5 napja már úgy néz ki,mint egy zombi,nem is alszik semmit…HA mégis,sikítva,szétizzadva,sírva ébred fel!
Hogy kiről is van szó,majd a végén tisztázzuk.
Tegnap(péntek)mielőtt elmentem volna kézire,beszéltem vele pár szót…Elmondta,hogy mi a problémája mostanában,és ekkor írta le az egyik és legdurvább álmát…DE mielőtt ez megtörtént volna,azt mondta,hogy öngyilkos lesz…Kérdeztem tőle,hogy komolyan mondja,vagy csak hülyül…És ő azt válaszolta,komolyan mondja…Ezek után elküldte az első álmát,melyet csak erős idegzetűeknek ajánlok:
Sötét erdőben sétálok kétségbe esve keresve a kiutat.
Fényt csak a hold ad és csak annyit látok, hogy a szél gyengéden fújja a fákat
Hirtelen csendes morajlást hallok és megdermedve megállok (akaratlanul)
Ekkor a körülöttem lévő fák vad táncolásba kezdenek a széltől és farkasok, oroszlánok és medvék Kezdenek közeledni felém
Mindegyiknek véres a bundája, a foga, a karma...
Hiába próbálom rávenni magam, nem indulok el
Amikor sikerül kapkodásra fognom lábaim és futásnak eredek meglátom (itt készülj fel nagyon) Apámat holtan feküdni, sápadtan, kék szemmel, ajkai lilák, szájából vér csorog, lábát patkányok Eszik, pólója alatt skorpiók "játszadoznak"
A sokktól nem csordul ki a könnyem, de a lábam ellenkezik velem és továbbfut ahelyett h megállna És apám mellett maradna
Lábam vezetésével anyámhoz kerülök, aki úgyszintén holtan fekszik teste szétnyúzva, karmolva, Vágva
Szeme vérvörös, ajka haragos
Elsikítottam magam, de hangot nem hallattam
Tovább futottam, elmém egyre gyengébb és egyre nagyobb a sokkhatás...
A következő állomást a húgom holteste szokott lenni…
Elmentem kézire,mikor annak vége lett,a haverokkal elmentünk sétálni…Gondolkoztam a lányon,hogy épp mit csinálhat…
Amint hazaértem,irány a gép elé,és MSN-en rá is írtam a csajra.
Mondta,hogy az előbbi álmát továbbálmodta…Ez is csak erős idegzetűeknek!:
Ugyan ezt álmodtam csak nem jöttek az állatok, hanem tehetetlenül néztem végig, h valaki mit követ el a szüleimmel
Mikor végzett a családommal, akkor tudtam megmozdulni
A gyilkoson maszk volt
Odarohantam hozzá letéptem róla és mikor rám nézett...
ÉN álltam ott!!!
ÉN
Érted Timi?
ÉN voltam az
Nem hittem a szememnek
Ránéztem a saját kezemre és ott folyt rajta anyukám vére
Végig a kezemen!
A másik kezemen pedig a kés amivel véget vetettem apa életének!
Sikítva ébredtem fel!!!!!
Szétizzadva
Bőgve és egy karcolással a karomon ami nem volt ott elalvás előtt…
Igazából nem vagyok egy nagyon félős fajta,de az álmain meglepődtem…
Mielőtt ezt elmondta nekem,bevettem unokatesómat a beszélgetésbe,aki depresszióban szenved…
Próbáltunk neki segíteni,és ő végig csak azt mondta,h ezt nem bírja,és véget vet az életének…
2-szer nagyon jól rám ijesztett,hisz mindkét alkalommal 10 percig nem válaszolt…
Rezgettem,írtam neki,stb,de semmi…
ÉS első alkalommal visszaírt,ekkor sokáig elgondolkozott…
Második alkalommal nem tudtam,hol van…Mikor visszaírt,elmondta,hogy a konyhában volt,és elővett egy kést,de visszarakta!Hisz ekkor értek haza a szülei,és így „Csak egy szendvicset csinált.”
Ekkor azt mondta,nem vet véget magának,és le fogja győzni a rossz álmokat,és köszöni,hogy megmentettem az életét!
Ekkor nagyon boldog lettem.J
Azt mondta,én vagyok most az,akire támaszkodhat.
De,hogy kiről is van szó?Egy olyan emberről aki jelenleg 3 blogot ír,tüntettek a részekért,de ő már 2 hónapja nem tudott írni.
Tegnap elküldött nekem 2 képet.Egyik az állandó kinézetét mutatja,a másik viszont azt,hogy most milyen a külseje.
A lány az eset előtt:
A lány az eset után:
(Katt a képekre)
A fején az a lila folt azért van,mert miközben aludt,rémálmai közben beverte az ágyba.
A képekből már rájöhettetek,kiről van szó,de most elárulom: Nagy Petra/Girl96-ról írtam nektek egész eddig.
Ugyan is ezért nem ír nektek részt!Kérlek,értsétek meg őt!Amint tud,hoz nektek részt!
Ha valami kérdésetek van,írjátok meg kommentbe,és Petra válaszolni fog!
Timi/Joecsaj
46.rész
Hy emberek!Hoztam részt,és most még így az elején az írásnak úgy gondolkozom,h lesznek benne szomis részek,mert ezeket most jól tom megírni…J
Fél óra múlva egy kipirult mentős kopogott be az ablakon,ezzel felkeltve minket.
Joe kiment hozzá,s fél füllel hallottam,miről beszélnek.
-Uram,hallottam,hogy a menyasszonya szült,Kérem,jöjjenek át a mentőbe,ott ellátjuk a babát és a kismamát is.-mentős
-Megyünk,de a köldökzsinór még nincs elvágva…-Joe aggódva
-Hozom a tolókocsit.-mentős,majd elment
10 perc múlva vissza is ért.Én addigra kiszálltam a kocsiból a babával együtt.Joe és Stephez(ahogy a köpenye írta)segített felfeküdni a tolóágyra,majd a mentőautóhoz toltak.(Itt az jut eszembe,mikor mentővel vittek Győrbe,pontosan 40 napja agyrázkódással…)
A mentőben elvágták a köldökzsinórt,és megvizsgálták a babát.Szerencsére makk egészséges volt,és velem sem volt semmi baj.
-Gratulálok a babához!Szeretném elkérni a nevét,és az adatokat.-Stephen
-Rebecca Domonkos Jonas.-Joe
Megadtuk a többi adatot,s pár óra múlva nagy nehezen kitisztult a forgalom.Engem mentővel vittek haza,a család többi tagja pedig kocsival jött hozzánk.
Mikor hazaértünk,a babát leraktam a kanapéra,bementem a fürdőbe,teliengedtem a kádat vízzel,levetkőztettem a kislányunkat,s mikor én is megváltam véres ruháimtól,beszálltam a kádba,kezemben a picivel.
Rettentően jó érzés volt ellazulni a habbal teli,forró vizes kádban.A vízből csak a fejem,és térdeim látszottak ki.A baba itt feküdt a mellkasomon,a picike fejecskéje a nyakamon pihent.
Annyira édes volt!Megszenvedtem vele,de megérte!Az édes pici barna szemeit az apjától örökölte,de az orra és a szája az enyém.
Egyszer csak hangokat hallottam,melynek tulajdonosa Joe volt.
-Kicsim,merre vagytok?-kiabált Joe
-Fürdünk!Gyere fel,légy szíves!-Én
A kicsikém idő közben elaludt.Joe feljött,benyitott,s egyből elmosolyodott.
-Nagyon fáradt vagy?-Joe
-Rettentően.Nem volt semmi megszülni a kis manókát…-Én mosolyogva
-Elhiszem.-Joe,majd leült a kád szélére
-Megfogod,míg kiszálok?Utána elintézem,és lemegyünk.-Én
-Rendben.-Joe
Megfogta Rebeccát,én pedig kikecmeregtem a kádból.Magamra tekertem egy törölközőt,gyorsan bementem a szobába,megtörölköztem,felöltöztem-ami ez esetben egy melegítő és egy XXXL-es póló volt.
Visszamentem Joeékhoz,elvettem a kicsit,majd a szobájában megtöröltem,felöltöztettem,stb.
Ezután lementünk a többiekhez.Mindenki rettenetesen örült a kicsinek,mindenki egyesével megfogta,megpuszilgatta.
-Mikor lesz az esküvő és a keresztelő?-Denise és Anya
-Az esküvő dátuma eddig Timi szülinapja,keresztelő nem tudjuk.-Joe mosolyogva
A kis csapat rettentően jól elbeszélgetett,de én fél óra múlva a kislányommal együtt Joe vállán aludtunk.
-Timikém,kelj fel!-súgta a fülembe Joe
-Ébren vagyok…-Én holt álmosan
-Gyere,felviszlek a szobába benneteket!-mosolygott a vőlegényem
-Köszi.-Én majd ismét elaludtam
Joe felvitt a szobába,a babát kiságyba rakta,majd befeküdt mellém.Átkarolta a derekamat,s így aludtunk el.
Az idő rohanva telt,Rebecca születése óta már 2 hónap eltelt.Egy igazi,cserfes kis csajszi.
Éjszakánként hagy minket aludni,inkább csak nappal fáraszt bennünket.1 hete volt a keresztelő,s a keresztszülőknek Kevint és Daniellet választottuk.
Az elmúlt egy hétben kicsit nyűgös volt,hisz elkezdtek neki nőni a fogai.Joe egyszerűen nagyszerű apa volt.A nap 24 órájában csak a kicsivel akart játszani,s egy hét alatt megtanult pelenkázni,és fürdetni is!!
Rettentően boldogok voltunk.Rengeteg rokon látogat minket folyamatosan,s rengeteg újság harcol Rebecca első fotójáért…
2 hónapja ezt hajszolják,de még sohasem jött nekik össze…Ennek az az egyik oka,hogy nem nagyon visszük itt utcára,mert nem lenne nyugtunk.
Az idő most is rohant,mint ha muszály lenne.A piciként már 4 hónapos volt.
Egyik este nagyon fáradtan dőltünk ágyba,s eléggé későn.Mélyen aludtunk,mint akit elaltattak.
Másnap,mikor reggel felébredtünk,nem ott találtuk magunkat,ahol elaludtunk…Ráadásul Rebecca a kezemben volt…
Ez lenne a rész,rem,h tetszik.Sry,h csak most tom hozni.
Nézzétek meg.:P
Enyém.
Puszi
45.rész
Sziasztok Itt az új rész,és a fejemben úgy jött ki,hogy körülbelül 55 rész lesz össz-vissz.J
Ezt a számot hallgatni olvasás közben: http://www.youtube.com/watch?v=7oHObnP1sGE&feature=fvst
-Joeeee!Vérzek,és elfojt a magzatvíz!-Kiabáltam,mint az őrültek,s nem tudtam,mit tegyek…
Ahogy a vőlegényemre néztem,láttam,hogy fal fehér,és rosszul van…
-Na ne!Izé…gyorsan menj a hátsó ülésekhez,és csináld,amit kell,vagy amit tudsz,hogy könnyíts magadon,én keresek egy orvost!-Joe idegesen,majd elrohant
Joenak annyi szerencséje volt,hogy az összes ember,kiszállt a kocsiból,így csak torka szakadtából el kellett üvöltenie magát,hogy kell egy szülész,mert a menyasszonya szülni fog…
Joe ezt is tette,s az emberek csak bámultak rá,mintha valami szörny lenne.
Joe elkezdett körbe futni a kocsisoron,de orvost még mindig nem talált.Egyszer csak egy olyan kocsihoz ért,ahol egy telefonáló,fehér köpenyes nőt látott meg.
Reménykedett,hogy ő tud segíteni a lányok,vagy esetleg ő maga egy szülésznő!
-AHölgyem,kérem segítsen!-zavarta meg Joe telefonálás közben
A nő lerakta a telefont,majd Joehoz szólt.
-Miben segíthetek?-Nő
-A menyasszonyom 7 hónapos terhes,vérzik,és elfojt a magzatvize!Ikerterhességből van a pici,ezért koraszüléssel veszélyeztetett!-Joe hadarva,egyre idegesebben
-Szülésznő vagyok,azonnal megyek!-Nő majd futni kezdett Joeval a kocsi felé,melyben én szenvedtem
A hasam úgy görcsölt,mint még soha életemben.Nem tudtam,hogy üljek,nem tudtam,hogy helyezkedjek…A fájdalomtól sikítottam,sírtam,kiabáltam.
A könnyeim literenként hullottak a szemeimből,egyszerűen szörnyű volt!
A fájdalomküszöböm közepes,de ez a lehető legrosszabb volt!
Itt vagyunk az országúton egy balesetnél,nekem beindult a szülésem,mozdulni alig bírok,Joe még nem jött vissza…Mi lesz még itt?!
Váratlanul olyat éreztem,mintha összehúzódásaim lennének.Nem,nem,nem!Az nem lehet!
Egyszer csak egy nagy piros foltot vettem észre az ülés előtt,s alattam is.A lila ruhám csupa vér volt…
Féltem…Féltem,mert mi van,ha elvérzek?Mi van,ha meghal a baba,vagy esetleg én?Mi van,ha nem lesz orvos?
Egyszer csak talpaimat hideg levegő ütötte meg,Joe volt az,oldalán egy nővel.
-Nyugodj meg Kicsim,itt van egy szülésznő!Segíteni fog,tedd,amit kér,én szólok Anyáéknak,és egyből jövök!-Joe idegesen,majd gyorsan elintézte a telefont:
-Szia Anya.Nem megyünk,az úron baleset van,nem lehet mozdulni,Timinek pedig beindult a szülés!-Joe
-Jajj,édesem!Tudom,hol vagytok,odamegyünk!Szia Kisfiam.-Denise majd kinyomta
Joe azonnal rohant vissza hozzám.Mögém jött,majd megszorította a kezeimet.
-Szülni fog?-Joe
-Igen.-Nő
-Ezért kezdett el vérzeni?-Joe
-Igen.-Nő
-Tímea,figyeljen rám!A baba pár óra múlva megszületik!Nem lesz érzéstelenítés,gyógyszer,semmi olyan,ami csökkenti a fájdalmat,mivel nincs rá lehetőség!Most burkot repesztek és ezután összehúzódásai lesznek!-Nő
-Rendben.-mondtam
A nő burkot repesztett,én pedig azt hittem,elájulok a fájdalomtól.
-Miért görcsölök ennyire?Normális az,hogy a szülésre váró nők agyhalálig görcsölnek?-Én elcsukló hangon
-A maga esetében ez más.Ikres terhességből van a baba,tehát ez azért van.Kérem,nyugodjon meg,a szülés után elmúlik.-Nő
-Kérem,tegeződjünk.Tímea.-Én
-Rendben.Devonne.-Dev
Az idő csak telt,s egyszer csak megvolt a 4-ik összehúzódásom.
-Joe,ez pokoli!-Én óriási kínok közepette
-Elhiszem Édesem,és sajnálom!De,nyugodj meg,ki fogod bírni!-nyugtatott Joe
Szegénykém semmire sem ment vele…Hirtelen csak azt vettek észre,hogy itt van Denise,Nick,Kevin,Kicsi,id.Kevin,Danielle,és persze Anya.
-Hogy vagy kislányom?-szólt be anya a leengedett ablakon
-Rosszul.Szörnyen fáj!-Én könnyeket hullajtva
-Nyugodj meg,mindjárt elmúlik!-Denise
Az idő egyre csak telt,a könynek csak úgy áztatták arcomat…A fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett,s kínomban egyre jobban kiabáltam,s sikítottam.Szörnyű volt.
-Rendben Timi,most megpróbáljuk megszülni a babát!Elszámolok tízig,utána nyomjon olyan erősen,amennyire csak tud,egészen addig,míg nem szólok!-Dev
-Oké.-Én
Megtettem,amire kért.Ez sokkal jobban fájt,mint bármi más…
-Látom a fejét!Igazi barna hajú kisbaba!Így tovább!-Devonne
Ezt még 3-szor megismételtük…
Joe egész végig mellettem volt,fogta a kezemet,lelket öntött belém.
-Joe,én ezt nem bírom tovább!Vigyázz a kicsire,én ezt nem fogom túlélni!-kiabáltam,s a könnyek csak új folytak végig megkínzott arcomon
-Ne beszélj butaságokat,itt leszek velünk,s hárman fogjuk felnevelni a picit!Tarts ki,mindjárt vége van!-Joe majd egy puszit nyomott a fejemre
Elképzelhetetlenül jól esett.Egyszerűen nem bírtam ki,hogy ne csókoljam meg,hogy utoljára ne érezhessem édes ajkait az enyéimen.
-Joe,csókolj meg!-nyögtem
Ő felém hajolt,s ajkaink utoljára egymáséihoz értek.Úgy tüzeltek,mint még soha.Annyi szenvedély volt benne,mint még soha.Mindezt körülölelte a szerelem…
Ebben a szent másodpercben meghallottam azt,amit minden nő szeretne az életében:a gyermeke felsírását.
Azt a hangot,melyet egy újszülött,2,3 kilós pici baba ad ki magából.Hihetetlen egy érzés volt.Egyből elmosolyodtam,az összes körülöttünk lévő emberrel együtt.
Idő közben az eső is megeredt,s az autóikból kiszálló emberek a kocsihoz jöttek.
Eközben Devonne a kezembe adta a kislányunkat.A fájdalom megszűnt…
A köldökzsinórt még nem vágták el,nincs rá lehetőség…Nincs a pici betakarva,egészen addig,míg Joe oda nem adta a fekete zakóját,hogy betakarhassan.Mellkasomra fektettem a picit,majd egyből abbahagyta a sírást.
Kifáradtam,nem bírtam tovább…Szemeimet lehunytam,s elaludtam…De nem örökre,csak pihenni…Azt hiszem,akkor csak a fájdalom beszélt belőlem…
E/3:
Joe mosolygott a két emberre,akik immár a családját alkotják.Hihetetlenül boldogok voltak,s valóban:ilyen egy igazi,szerető család.
Névnek a Rebecca-t választották.
Joe csak ekkor döbbent rá,mit is kért valójában 5 hónappal ezelőtt Timitől…Elvetette volna ezt a kis életet…Aki már a kislánya…S szíve újabb szerelemre takllált:beleszeretett ebbe kis ártatlan lénybe…Szívét mostantól 2 ember birtokolja:Timi,és Rebecca…Beült melléjük,s nézte,amint családja nyugodtan,s békésen alszik…10 perc múlva ő is csatlakozott hozzájuk.Fejét Timi lábaira hajtotta,s így aludt a kis család…
Ez lenne a rész,bevallom,a végét megkönnyeztem.J
Remélem,mindenkinek tetszik,és örültök!Sok-sok-sok komit kérek,min. 20-at!!Ha meglesz hnapig a 20,akk lehet,h már csütörtökön kaptok részt.J
Puszi:Timi
44.rész
Hát emberek…A 44-ik részt is meghoztam,jó olvasást.J
Hirtelen megszólalt a csengő.Az ajtóhoz léptem,s kinyitottam.Mikor megláttam azokat,akik csengettek,hihetetlenül boldog lettem!Ugyanis Lucas és Jerry állt velem szemben.
Egyből a nyakukba ugrottam!Annyira jó érzés volt őket újra látni,főleg most!
-Sziasztok srácok,gyertek be.Annyira jó,hogy itt vagytok!-Én mosolyogva,miután elengedtem őket
Joe végig figyelt minket,és megkönnyebbülve tapasztaltam,hogy nem volt féltékeny!
-Köszi.
A srácok bementek a nappaliba,s elkezdtünk beszélgetni.
-Mikor lesz az esküvő?-Lucas
-Még nem tudjuk.-Én
-De,ugye mi mehetünk?-Jerry hülyülve
-Nem srácok,titeket nem hívunk meg.-Én
-Na,akkor lelépek…J-Lucas
-Jajj,de dili vagy…xxĐ-Én
-És kislányotok vagy kisfiatok lesz?-Jerry
-Még ezt sem tudjuk.Holnap megyek ultrahangra.-Én
-És mit szeretnétek?-Lucas
-Kislányt.-válaszoltunk egyszerre Joeval
Még rengeteget beszélgettünk a srácokkal,majd elmentek.
Másnap reggel totál bezsongva ébredtem.Ma kiderül,lányunk,vagy fiunk lesz-e,kiderül,mikor fogok várhatóan szülni.
Hasamon már eléggé jól lehetett látni,hogy terhes vagyok.Joeval autóba szálltunk,s elindultunk a kórházba.Felmentünk az osztályra,majd bementünk a dokihoz.Felfeküdtem az asztalra,felhúztam a felsőmet,s rárakta a zselét.
-A baba nagyon szépen fejlődik,és makk egészséges.Érdekli Önöket a baba neke,vagy maradjon titok a szülésig?-doki
-Természetesen érdekel minket.-mosolygott Joe,s közben fogta a kezemet
A doki jobban a képernyőre meredt,s egyszer csak kibökte a baba nemét:
-Gratulálok,Önöknek kislányuk lesz!-Doki mosolyogva
Mindketten annyira boldogok voltunk!Egyből üzentem Anyunak,hogy mi a helyzet,majd Deniséknek is küldtünk egy üzit,hogy mi a nagy hír.
Miután letörölték a hasamról a zselét,leültünk az asztalhoz,s az orvos a szülésről kezdett beszélni.
-Mivel a baba ikerterhességből van,koraszülésre lehet számítani,méghozzá 2 hónaposra,tehát decemberben fog szülni,feltehetőleg december 25-én.Előreláthatólag rendes szülés lesz,de ha valami rendellenességet észlelünk,egyből császározunk.-doki
-Rendben,köszönjük szépen.Viszont látásra.-köszöntünk a dokinak,majd eljöttünk,kezünkben 3 ultrahangképpel
Hazafelé Joe eldöntötte,hogy bemegyünk egy bútorüzletbe,s veszünk pár cuccot a KÖZÖS lakásunkba.Igen,közös lakás.Joe addig hajszolta nekem a témát tegnap este,hogy belementem.És a kis cseles már a lakást is kiválasztotta…
Bementünk az üzletbe,s a gyermekcuccok felé vettük az irányt.Kiválasztottunk egy csodás kiságyat,egy pelenkázót,egy babaszekrényt,majd ezekből leadtuk a rendelést.Ezután hazamentünk,s felhívtuk az össze létező rokonunkat,hogy lányunk lesz,Mindenki nagyon örült.
Mikor Joe a Nagymamáját hívta fel,könnybe lábadtak a szemeim…Szeretnék vele még egyszer beszélni,s elmondani neki,hogy dédnagymama lesz,hogy férjhez megyek,s a többi dolog.A másik szomorúságom Apa volt…Ő Nagypapa lenne,de sajnos ez nem adatott meg neki…A munkája,ami egyben a szenvedélye is volt,elvitte tőlünk…Rettentően hiányzik…
Mikor Joe lerakta a telefont,észrevette,hogy valami bajom van.
-Mi a baj Kicsim?-Joe
-Semmi,csak…Apa és a Mama jár a fejembe…-Én s könnyeim még jobban megeredtek
-Nyudogj meg Kicsim!Hidd el,most velünk együtt örülnek oda fent!-Joe,s egy puszit nyomott a homlokamra
-Igen,biztosan igazad van…-Én
Csend telepedett kettőnk közé,s ezt Joe törte meg:
-Mi legyen a neve?-Joe
-Nem tudom…Majd gondolkozom rajta.-Én
-És az esküvő mikor legyen?-Joe
-Mondjuk a szülinapomon?Mit szólsz hozzá?-Én
-Rendben.-Joe mosolyogva
Az idő szépen s gyorsan telt.Már december 15-ike volt.A baba fogadására minden készen állt,s a házunkba is beköltöztünk.Egyszerűen csodás!Ma mentünk karácsonyi ajándékokat venni a családnak.Autóba szálltunk,majd elindultunk.Mindenkinek megvettük a cuccokat,majd hazamentünk.
Rengeteg időt töltöttünk Denise-éknél,és ők is nálunk.Anya minden nap jött hozzánk,megnézni,hogy vagyunk,minden rendben van-e,nem kell-e segítség.,stb.
A hasam már egészen nagy volt,s állandóan az édes kajákat kívántam…Így a terhességem alatt csak 3-4 kilót szedtem fel.Így is egészségesen táplákoztam,s a baba egyre csak növekedett.2 hetente jártunk ultrahangra,s egyre több kép gyűlt össze.
Annyira vártam már a pici érkezését!
Ma december 24-ike van,Szenteste.Az ajándékokat bepakoltuk Joe új kocsijának csomagtartójába,majd mi magunk is beszálltunk.
Igen,Joe új kocsit vett,egy szürke Suzuki Sx4 Sedant.Igazából én is beleszóltam a választásba,de ez most mellékes.J
Felvettem egy pántos,térd alá érő lila egybe részes ruhát,ami egyátalán nem szorította a hasamat,sőt,a lehető legkényelmesebb volt.
Joe beindította a motort,s elindultunk.Általában 15 perc alatt ott vagyunk Deniséknél,de most nem így volt.
Az út,amin mindig is keresztül megyünk,használhatatlan volt.2 személyautó frontálisan ütközött.Mögöttük óriási kocsisor,a forgalom lebénítva.Mi megálltunk az előttünk lévő kocsi mögött,de aki utánunk következett,sikeresen belénk hajtott,szerencsére csak koccanás történt.
A hasam aljához nyúltam,s észrevettem,hogy vérzek.Hirtelen fura szag ütötte meg az orromat,olyan volt,mintha valaki bepisilt volna.Ekkor jöttem rá a tényekre,hogy mi is van…
-Joeeee!Vérzek,és elfojt a magzatvíz!-Kiabáltam,mint az őrültek,s nem tudtam,mit tegyek…
Na,ez lenne a rész!Rem,h tetszik mindenkinek,és rem,h a vége előhozta az izgalmakat.JÚgy döntöttem,visszatérek az eredeti sablonhoz,valahogy hiányzott.JSzerintetek mi lesz Timiékkel?J
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!!JJJ
Itt vannak a képek:
Jerry:
Lucas:
A ház:
A kocsi:
Puszi:Timi
43.rész
Sziasztok emberek!Megjött az új rész,és most kaptok képet a gyűrűről.J
Mikor Joe megkérte a kezemet,azt hittem,rosszul hallok,vagy álmodok!Alig mertem hinni a fülemnek!A dobozban egy csodás,ezüst cirkónia köves gyűrű volt.Tudtam,mi lesz a válaszom,de alig bírtam kimondani,hisz még mindig a meglepődöttség uralkodott rajtam.
-Na Timi,mit mondasz?Itt hagysz engem,és férjhez mész,vagy hagyod,hogy boldogítsalak tovább?-mosolygott Kicsi
-Igen!!-Én nagyon kiáltva,s óriási mosollyal
-Mi igen?Boldogíthatlak tovább?-Kicsi
-Igen Joe,hozzád megyek!-ugrottam a srác nyakába
-Áhh,én elvagyok ám egyedül…-Kicsi
Istenek,amikor a gyűrűt felhúzta az ujjamra,a fellegekben éreztem magam.Egyszerűen csodás,s egyedi darabot választott,amitől transzba estem.
Ő ismét felállt velem,s vadul pörgetni kezdett.Én lábaimmal átkulcsoltam derekát,kezeimmel pedig nyakát,s mikor megállt,megcsókoltuk egymást.
Egymás mellé álltunk,előkerült a fényképező gép,s 5000+1 kép készült rólunk.
Eszembe sem jutott az,hogy ennyi éves koromban férjhez menjek,vagy legalább megkérjék a kezemet…És,hogy ennyi évesen szüljek…Kész őrület!Most igazából csakis egy dolgot sajnálok…Azt,hogy Apa nincs itt,nem fogja látni az unokáját,nem lesz ott az esküvőn,és nem élheti majd át azokat a pillanatokat,mint Anya…Sajnos,most ő sincs itt,amit őszintén sajnálok…És nem sikerült egy öt évvel ezelőtti ígéretemet betartani…
Hirtelen megszólalt a csengő,s Joe gyorsan odalépett,óriási mosollyal arcán,majd kinyitotta az ajtót.
Mikor megláttam a belépő embert,alig hittem el,hogy a valóságban vagyunk!Ugyan is,az ajtón Anya jött be,majd egyből megölelte Joet.
-Anya,te meg hogy kerülsz ide?-Én örömmel teli hangon,majd odafutottam hozzá,s olyan szorosan öleltem meg,hogy már magam is alig kaptam levegőt
-Joe ma délelőtt felhívott,hogy elkérje tőlem a kicsi lányom kezét.Sokáig beszéltünk,s ma estére meghívott hozzájuk,mivel mondta,hogy te is itt vagy.Azt is megtudtam,hogy nagymama leszek!-Anyu
-Te mindent elmondtál neki?Gonosz vagy,a babát én akartam elmondani!-Én szomorkásan
-Sajnálom!-Joe,majd átölelte a derekamat
Anya és a szülők nagyon jól elvoltak,megvolt köztük a hangsúly.Mi a többiekkel rengeteget beszélgettünk.Pár nap múltán Joeval eldöntöttük,hogy bejelenti a kapcsolatot,és a babát is.
Anya most nálam és Kicsinél fog lakni,és akaratossága miatt elkezdett magának albérletet keresni…
Pár nap múltán Joeval eldöntöttük,hogy bejelenti a kapcsolatot,és a babát is.
Tudtam,hogy a rajongók ki fognak borulni,de ez ellen nem tehetek…
Ezt 3 nap múlva tesszük meg,szerdán.El is jött a nap,s együtt mentünk a rádióba.Én is bementem vele,s mikor a műsorvezető megkérdezte,ki vagyok,Joe rá is tért a tárgyra.Nem ismerhettek fel,hisz egy óriási Fashion napszemüveg volt rajtam.
-Joe,ki ez a csodás lány itt melletted?-Mike
-Igazad van,tényleg csodás.Ő pedig nem más,mint Domonkos Tímea,a barátnőm.-Joe
Én levettem a szemüveget,talán tudja,ki vagyok…
Ő rámnézett,s gumi szemeket meresztve nézett végig rajtam,majd megszólaltam.
-Azért nem vagyok ekkora csoda,hogy így keljen nézni…J-Én mosolyogva
-Zsolt Domonkosnak a lánya?Ő a barátnőd?Gratulálok!-eszmélt fel Mike
-Köszi.De nem csak a barátnőm,-itt rám nézett,én pedig mosolyogtam egyet-hanem a gyermekem anyja is,ugyan is terhes.-Joe
-Megszegted a fogadalmad?-lepődött meg Mike
-Igen,és ezért elnézést kérek minden rajongótól,egy buliban berúgtam,s akkor történt meg.Nem volt szándékos,de sajnos az alkohol túltett rajtam,Szeretném,ha a rajongók megbocsátanának,én is emberből vagyok!-Joe
Mike még kérdezett pár dolgot,majd miután vége lett az adásnak,Mike személyesen kérdezgetett,majd fél óra múlva hazaindultunk.
3 testőr kísért ki minket,s mikor kiértünk,lelkes és sikítozó rajongók hadával álltunk szemben…
Mikor megpillantották Joet,a zaj egyre hangosabb lett.Joe elkezdett autogrammot osztogatni,és láttam rajta,hogy megkönnyebbül.
Hirtelen azt hallottam,hogy 2 lány az én nevemet kiabálja…A hang irányába fordultam,és megkönnyebbülve tapasztaltam,hogy nem vagyok sem hülye,sem süket…xxĐ
Elindultam a lányok fele,majd mikor odaértem,elkezdték a mondanivalójukat:
-Hallottuk azt,amit Joe a rádióban mondott,és gtarulálunk!Igazából mi nem Joeért vagyunk oda,hanem az édesapádért és érted!-2 csaj
Meglepődtem…Nem vagyok ismert,csak annyit tudni,hogy apám híres volt,és ennyi…
-Köszi lányok,aranyosak vagytok.-Én mosolyogva
-Kérhetünk egy aláírást?-lányok
-Persze.Nevetek?-Én
-Elisa és Maribel.-ők
Ráfirkantottam a lapra a nevemet,majd odamentem Joehoz.
-Mehetünk?Nem vagyok jól…-Én
-Persze,pillanat,addig szállj be a kocsiba.-Joe
Beültem a járgányba,majd vártam Joet,aki pár percen belül itt is volt.
Haza úton beszélgettünk,s Joe hirtelen egy érdekes témát hozott fel…
-Mi lenne,ha vennénk együtt egy házat?-Joe
-Jó ötlet ez?-Én
-A menyasszonyom és a gyerekem anyja vagy,nem?-Joe mosolyogva
-Ne most beszéljük meg.-Én mosolyt eresztve
-Okés.Mikor legyen az esküvő?-Joe
-A baba születése után.-Én
-Kislány lesz,vagy kisfiú?-Joe a hasamat simizve
-Nemtudom…Remélem kislány lesz.-Én
Ezek után nálunk voltunk,s Joe ismét felhozta a közös ház témáját…
-Lehet róla szó,csak ne ma,légyszi.-Én
-Okés.-Joe
Hirtelen megszólalt a csengő.Az ajtóhoz léptem,s kinyitottam.Mikor megláttam azokat,akik csengettek…
Hát,ez lenne a rész…Érzékelni lehet a végközeledtét?:$J
Itt vannak a képek:
A gyűrű:
A napszemüveg:
Ja,és: Ha valaki tud vmi jó kis 1-jei tréfát a tanárnak,írja meg komiban,mert még 4 tanárnak nem találtunk semmit:’(
Min 20 komm!
Puszi:Timi
41.rész Niitaaa írásában
Sziasztok!Részt hoztam,de nem én írtam,hanem Niitaaa!Elküldte nekem emailbe,és mivel csak ő írt,ezért berakom,hadd olvassátok ti is el,és persze ehhez is kérek/kérünk komikat!
Timi szemszög:
Ezek után visszamentünk a tetováló-részbe,s mikor megnéztem a most belépő vendéget,majdnem hanyatt vágtam magamat…Mi a francot keres ez itt?!
-Mi a jó büdös fenét akarsz te itt?!-Én a belépő embernek,aki Nick volt
-Na szerinted??!!!Kettőt tippelhetsz!!-mondta gúnyos hangon
-Tetoválást akarsz??-néztem rá furán
-Szerinted hülye vagyok én??!!! Dehogy akarok,és ha csináltatnék is,nem nálad csináltatnám!-szinte már kiabált velem Nick
-1.Igen,te teljesen hülye vagy!!!! 2.Hát igen,te olyan jó kisfiú vagy,csak néha elszáll az agyad,és olyan vagy ,mint egy dilis őrült,aki most szabadult a gyogyóból.-mondta neki
-Hahaha!Röhög a vakbelem!!! Én legalább nem vagyok olyan ,mint te ,egy ócska kis ribanc és nem fekszek le egy tök idegennel,akitől később terhes leszek,és később még el is vesztem el később a gyerekeket egy felelőtlenség miatt!!-kiabált már
És ekkor megpofoztam
-Nickolas Jerry Jonas!! Te egy beképzelt,bunkó,öntelt rocksztár vagy,aki csak magával foglalkozik és nem képes beletörődni a bátyja boldogságába!!! -mondtam már sírva
-Igen!Nem vagyok képes felfogni,hogy a bátyám,hogy szerethet még mindig téged!-mondta,majd kiviharzott
Már nem bírtam tovább az összegyülemlő fájdalmat és beviharzottam a mosdóba és felhívtam Joe-t.
Ő vidáman vette fel.
-Szia szívem!-hallottam kedves hangját
-Szia!-sírtam bele a telefonba
-Mi történt??-kérdezte aggódva
-Az öcséd bent volt itt-de ekkor már nem igazán sírtam,hanem inkább forrtam a dühtől
-Mit akart??!!!-kérdezte már ő is dühösen
Elmeséltem neki mindent,majd annyit mondott
-Ezt megkeserüli,de nagyon!Ne kerüljön a szemem elé,mert olyat csinálok,amit én is megbánok!-mondta Joe
Ekkor hallottam,hogy valaki belépett Joe-hoz .
-Már megint azzal a ribanccal beszélsz??-hallottam meg Nick hangját
-Te!!!-üvöltötte Joe
-Joe!Ne csinálj hülyeséget!!-kiabáltam bele a telefonba,de ekkor már letette...
Ezt írta Niitaaa,sztem nagyon jó lett!!!És emberek képzeljétek:ma pontosan 9 hónapos a blog!Lehet,hogy ez csak nekem nagy dolog,de én tök örülök neki!
Puszi:Timi&Niitaaa
(Ugye nem baj Nita,h így irtam?:$)
42.rész
Sziasztok!Itt van a kövi rész,rem h örültök neki,meg tetszik is.JBocsánat,hogy nem tnap raktam részt,de nem tudtam megírni…Megvan több mint 500 komi,amit ismételten nagyon köszönöm,szeretlek benneteket!!(L)
Joe szemszög:
Egyszer csak csengettek,s az ajtóban Timi,és a barátnője állt.Beengedtem őket,s Timivel gyors csókot váltottunk.
Timi mikor elkezdte mondani a szöveget,azt hittem,baja van,de nem.Mikor kimondta azt,hogy miért jött,teljesen leblokkoltam,köpni-nyelni nem tudtam…
Úgy néztem rá,mint aki még életében semmit sem látott,és nincs észnél…Igazából ez is volt a helyzet…
Mikor végre felfogtam azt,amit az előbb hallottam,olyan boldog lettem,mint még soha életemben nem voltam!Felugrottam a helyemről,felkaptam Timit,majd eszeveszett sebességgel kezdtem vele forogni,aminek a vége az lett,hogy neki estünk a CD állványnak.
-Bocsi.-Joe nevetve
-Semmi baj.-Én mosolyogva
-Mikor mész ultrahangra?-Joe a hasamat simogatva
-3-hét múlva,és majd akkor beszélek a dokival a szülésről.-Én mosolyogva,majd Joe kezére tettem az én kezemet
-Megyek veled.-Joe
-Gyere.-Én
-De,ugye azt tudod,hogy ezt el kell mondanom anyáéknak?-Joe
-Igen,tudom…Majd elmondjuk együtt.-Én mosolyogva
Közben meg is feledkeztem az én kis Drágámról,hisz ő csak ott ült a kanapén,és bámult a semmibe…xxĐ
-Kicsi,élsz még?Én
Ő mintha nem is hallott volna semmit,szája hirtelen kinyitódott,mint aki várja a sült galambot…xxĐ
-Kicsiiiiiiiiiiiiiiii!-Én
Ő még mindig nem figyelt,s hirtelen Nick kutyája,Elvis futott le az emeletről,egyenesen Kicsihez.Mivel a csaj nem figyelt,ezért a kutya az ölébe ugrott,s agyon nyalta az arcát…xxĐJ(Nincs hari,ugye?J)
Nick a kutya után 5 perccel baktatott le az emeletről,észrevéve minket.
-Mit keresel már megint itt?!-Nick
-Hozzám jött!-Joe
-És miért?-Nick
-Majd ma este megtudod.-Joe
-Mi megyünk,majd hívj.Sziasztok.-Én majd Kicsivel leléptünk
Hazaértünk,ledőltem pihenni,majd Joe hívott,hogy ma este 8-ra mindkettőnket várnak vacsorára,és bejelentjük,hogy babát várok.
6-kor zuhany,haj,ruha,smink.Felvettem egy fekete lakknadrágot,egy tengerkék pántnélküli felsőt egy fekete övvel,végül egy fekete magassarkú.
Pontosan 8-ra értünk oda,s Kevin nyitott ajtót.Ahogy láttam,nem nagyon örül nekem,de azért beengedett.Mi bementünk,és Joe mellé léptem,s ő a konyhába vezetett a szüleihez.Útközben a fülembe súgta,hogy jól nézek ki,majd oda is értünk.
-Jó estét,köszönjük a meghívást.-mosolyogtam
-Szia,szívesen.Úgy tudom,szeretnétek nekünk Joeval valamit mondani,de előbb mi szeretnénk veletek beszélni.-Denise
-Csak nyugodtan.-mondtam
-Mikor Joe bemutatott téged nekünk én örültem neked,de Kevin nem.Arra gondoltam,hogy te nagyon jó párja leszel Joenak,de hallottam,hogy nem lesz belőletek semmi…Az igazság az,hogy Kevin azért nem szívlelt meg téged,mert az apád sztár volt,és Joet egy átlag ember mellett szeretné látni.A másik dolog az a tetoválásod volt,félt,hogy a te hatásodra Joe is csináltatni fog.-Denise
Ekkor hirtelen Kevin bá’ átvette a szót.
-Sajnálom az előítéletek,nem tudom,hogy milyen ember vagy.Az is lehet,hogy te vagy Joenak a megfelelő ember.Minden esetre,szeretnék ismét bemutatkozni.Id.Kevin Jonas vagyok,Joe édesapja.-Ő
-Domonkos Tímea.Örülök,hogy ez lett a véleménye,és az,hogy az apám híres volt,nem jelentheti,hogy én is az vagyok.Igaz,hogy pár helyen felbukkanok,de az más.-Én mosolyogva
-Hát,akkor üljünk is asztalhoz.-Denise
Leültünk,ima,evés,majd miután befejeztük az evést,Nick és Kevin megkért,hogy menjek fel velük az emeletre,mivel ők is szeretnének velem beszélni…Joera néztem,ő pedig csak bólogatott.Felálltam a helyemről,majd mentem a srácok után.A kiírás alapján Nick szobájába érkeztünk,én pedig Nick kérése szerint leültem a fotelba.
-Miért kellett feljönnöm?Hogy ismét hallgassam a szidásaitokat?Mert arra egyátalán nem vagyok kíváncsi.-Én
-Nem arról van szó,hanem szeretnénk bocsánatot kérni a bunkóságaink miatt.Áldásunk rád és Joera,csak legyen boldog.-Kevin mosolyogva
-Mi van,ma mindenki bocsánatot kér?-Én óriási mosollyal
-Ezt,hogy érted?-Nick
-Aputok is bocsánatot kért tőlem,és ti is,de ennek persze csak örülök.-Én
-Rendben,de menjünk le,kíváncsi vagyok a bejelentésetekre.-Kev és Nick
Visszamentünk az étkezőbe,majd helyet foglaltunk,ezután Joe ezt súgta oda nekem:
-Ki mondja?Én vagy te?-Joe
-Együtt.-Én
-Rendben.-Joe
Itt volt az egész család,úgyhogy tökéletes alkalmunk van közölni a tényeket.
-Egy kis figyelmet szeretnénk kérni!
Álltunk fel Joeval.Mindenki ránk nézett,majd bele is kezdtünk.
Mindent elmondtunk,ami az elmúlt 4 hónapban történt,és a végére hagytuk a leglényegesebb dolgot.
-Most pedig terhes vagyok,mégpedig Joetól.-mosolyogtam
Mindenki meglepődött,de persze örültek is.Megöltelt minket az egész család,s gratuláltak is.Joe pedig hirtelen olyat tett,amit nem értettem…
-Timi,tudom,hogy még csak nemrég óta vagyunk ismét együtt,és,hogy elmaradt egy olyan dolog,amit sajnos nem tudtam megtenni,és már nem is fogom tudni megtenni.Domonkos Tímea,hozzám jössz feleségül,s bearanyozod életem hátralévő minden percét?-Joe előttem térdelve,s egy fekete bársony dobozkából egy csodálatos cirkónia köves gyűrűt húzott elő…
De,hogy mi a válaszom,a kövi eldönti!23 komm a határ,ha hnapra lesz 10,akk már talán hnap után lesz új rész!
A rucik:
Puszi:Timi
41.rész
Sziasztok emberek!Itt van az újabb rész,és kérlek benneteket,hogy az előző résznél a 8-ik kommot olvassátok el,és vagy a 40 vagy a 41.-ik részhez írjatok rá választ!Előre is köszi,nagyon fontos!
És a rész végén majd észrevehetitek,hogy hamarosan itt van a töri vége…De már csak azért is gonosz leszek…:P
Ezek után visszamentünk a tetováló-részbe,s mikor megnéztem a most belépő vendéget,majdnem hanyatt vágtam magamat…Mi a francot keres ez itt?!
-Mi a jó büdös fenét akarsz te itt?!-Én a belépő embernek
Ő csak nézett rám,mint aki még sohasem látott.Pár másodperc múlva hallottam a képzeletbeli hangot-avagy a srác álla a földig zuhant,s pár földréteget még így is átszakított.
-Mi bajod van a sráccal?-súgta oda nekem Ami
-Semmi.-Én
-Vagyis…Jajj de jó,hogy itt vagy!-futottam mosolyogva a srác felé
Erre az ő szája is mosolyra húzódott,s szorosan megöleltük egymást.
-Már kezdtem azt hinni,hogy haragszol rám!-ő nevetve
-Nem,dehogy is,csak mostanában hülye vagyok…-Én
Miután elengedtük egymást,bemutattam neki a srácokat.
-Srácok,ő itt Krisztián,azaz SP.-Én
Már vagy 5 perce beszélgettünk,mikor nekem hirtelen hányingerem támadt.Azonnal futottam a mosdóba,és persze ki is dobtam a taccsot.
Egyszerűen nem tudtam,hogy mi van velem.Mostanában rengetegszer van hányingerem,szédülök,rossz a közérzetem,ráadásul egyre több kilót szedek fel…Miután rendbe szedtem magamat,visszamentem,s látom,hogy Krisztián már menni készül.
-Bocsi,mostanában nem vagyok valami jól…-Én
-Semmi baj,nekem úgy is mennem kell.Sziasztok.-Krisztián,majd elment
-Hey,Timi.Már nem azért,de híztál.csak nincs valami új szerelem?-Nunez(Nunyez)
-Igen,tudom,rájöttem.És nem,képzeld,nincs semmiféle új szerelem.-Én mosolyogva-De most lelépek,majd holnap jövök.Sziasztok.
Ismét hazafelé indultam,s az álom ismét rámjött.Mikor hazaértem,Kicsit találtam otthon.
-Szia.-Én
-Szia Drága.Hogy vagy?Most 3 napig foglak boldogítani,hisz vettem ki szabadságot.(Na lányok,tessék,itt vannak a szabinapok,örüljetek ám!!xxĐ)
-Csak álmos vagyok,de úgy érzem,hogy akkor a következő 3 napban jobb lesz,ha végig ágyban maradok…xxĐ-Én
Este korán lefeküdtem,de épp,hogy elaludtam,egyből a WC-be kellett rohannom,mivel ismét kidobtam a taccsot.Ez az éjszaka folyamán még 3-szor ismétlődött,és ezt fejfájás,s gyomorgörcs követte…Eldöntöttem,hogy holnap időpontot kérek a dokitól…Egyszerűen nem tudtam,hogy mi van velem…
Hajnali 4-től már nem is tudtam visszaaludni,ezért már 5-kor fent voltam.Kiballagtam a konyhába,elővettem a tejet,müzlit,majd mikor a fehér italt felbontottam,egyből hányingerem lett…Persze rohantam a WC-be,és egyből kijött belőlem az,amit tegnap megettem…
Most már végképp elegem lett,s miután rendbe szedtem magamat,bementem a nappaliba,s a telefonkönyvben megkerestem egy doki számát…
Mikor végre eljött a 9 óra,felhívtam az orvost,és időpontot is kértem,amit szerencsére elég koránra megkaptam,hisz már ma délután 5-re mehettem.
Kicsi nagy nehezem-így is későn-13:21-kor kidugta a fejét az ágyból,s egyből a reggelit kereste…
Leadtam neki a szitut,hogy mi van,és mikor eljött az idő,mentünk a dokihoz.Pontban 5-kor behívtak,majd miután elmondtam a panaszaimat a dokinak,megvizsgált.
Meglepetésemre nőgyógyászati vizsgálatokat is elvégzett,s mikor végzett,kiküldött.
7 óra volt,mikor újra bemehettem,s ekkor már megvoltak az eredmények.
-Hölgyeim,foglaljanak helyet.-doki
Mi leültünk,majd a doki habozás nélkül belekezdett:
-Gondolom meglepődött,hogy nőgyógyászati ellenőrzéseket is elvégeztem,de ezek vezettek az eredményhez.Nem kertelek,tehát gratulálok,Ön 4 hónapos terhes!-fogott velem kezet mosolyogva a doki
Én egyszerűen nem tudtam felfogni azt,amit mond.Én terhes?
Eközben Kicsi arcán óriási mosoly húzódott szét,s megölelt.
-Doktor úr,ez hogy lehet?Már 4 hónapja nem voltam együtt senkivel…-Én
-Úgy tudom,önnek már volt 4 ikres terhessége,de egy balesetet követően elveszítette a babákat.-doki
-Igen,ez így van.-Én
Így lehet,hogy ön terhes.Az egyik embrió szorosan hátrahúzódott,tehát nem érhette a testét nyomás,így maradt életben.Most pedig már négy hónapos.A szülésről még csak annyit,hogy mivel ikerterhességből van a baba,a 7-ik hónapra születés esélye 83%.Kérem,3 hét múlva ismét jöjjön el hozzám,s akkor már többet fogok tudni.-doki
-rendben,és köszönöm szépen.Viszont látásra.-Én,majd kimentünk
-Terhes vagyok.Terhes vagyok.
Csakis ezek a szavaz hagyták el a számat,s hirtelen eszembe jutott Joe…Ő a baba édesapja,de nem tudom,hogy mit fog hozzá szólni…
-Kicsi,menjünk Joehoz,te vezetsz,…-Én bambulva
Lent beszálltunk a kocsiba,Joeékhoz mentünk,kiszálltunk,csengettünk,s pont a keresett személy nyitott nekünk ajtót.
-Sziasztok.Gyertek be.-Joe majd kaptam tőle egy csókot
-Joe,beszélnünk kell,4 szem közt.-Én komolyan
-Oké.-Joe
Felmentünk a szobájába,bezárta az ajtót,majd kérdezte,hogy mi a baj…
-Nem tudom,hogy ez kinek baj,vagy kinek nem,de a tárgyra térek.-fújtam ki a levegőt
-Mi történt?-Joe
-4 hónapos terhes vagyok,még pedig tőled.-Én komolyan
De,hogy Joe mit szólt a dolgokhoz,majd kiderül a köviből.:P
Ha szorgosan komiztok,és hnapra meglesz a 10,akkor már holnap kaptok részt!Írjátok le,hogy ki mit szól a fejleményekhez…J
És sajnálom,hogy ilyen későn volt rész,de nem volt időm megírni a részt,de most rem,h örültök,és tetszik is az iromány.JÖsszesen min.18 komm!
Puszi:Timi
Részíró és ötlet verseny:D...
Sziasztok.Nem részt hoztam,de hamarosan az is lesz.:D
Az egyik nap eszembe jutott,hogy ezt kiírom a blogba,amolyan verseny féle,ki minek veszi.:)
1. pályázat:
Írd le,mi fog történni a következő részben!Akár pár sorban,vagy pedig ítd meg az egész részt(Word 1 egész 1 negyed oldal,Times New Roman,12-es méret)!Érdekel,ki mit gondol!
2. pályázat:
Írjátok le pár sorban,hogy szerintetek mi lesz a következő 2-3 részben!
Akik ezeket megírják,a timi0624@gmail.com -ra küldjék,és ha tetszik nektek akármelyik ötlet is,azt írjátok le komiban,és utána már küldhetitek is az irományt.
A beküldötteket én sorrendbe állítom-nekem tetszés szerint...:$
A jutalmakat majd máég kitalálom...:P
Lécci,válaszoljatok,hogy tetszik-e az ötlet!
Puszi:Timi
40.rész
Sziasztok!Itt van a következő rész!A mostani kinézetért nagy hála és köszönet Petrának(Girl96),aki mostantól a designszerkesztő társam,vagy mi a csuda…xxĐAmúgy Milyes nem Joe szakított a csajjal,hanem a csaj Joeval.J
Egy hihetetlen érzés lett úrrá rajtam,amit eddig még sohasem tapasztaltam,de nagyszerű érzés volt.
Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy Joe a pólóm alatt kalandozik. Nem voltam biztos abban,hogy mit akar,de engedtem a csábításnak,s hagytam,hogy ő vezessen.
Kezei a hátamról a hasamra tévedtek,s lentről felfelé indulva elkezdte felfelé húzni a felsőmet.
-Mit szeretnél?-mosolyogtam
-Majd meglátod.-Joe
Egy erős,s hirtelen mozdulattal felkapott,s elindult velem felfelé a lépcsőn.Ilyenkor már rájöttem,mit szeretne,de nem tudtam,hogy akarom-e…Most kapott tőlem egy új esélyt,de már egyből AZT akarja?!
-Joe…Ez egy kicsit korai,nem?-Én
-Hát,ha te így gondolod…-Joe
Nem akartam megbántani,de nekem ez egy picit gyors…Az más,hogy akkor este fél órás „ismertség” után megtörtént,de ez most nem olyan helyzet…Szerencsére…J
-De ugye nem sértődtél meg?-Én miután letett
-Nem.-Joe-De most el kell mennem,majd hívlak.Szia.-Joe majd otthagyott a lépcső közepén,miközben ő kiment az ajtón…
Csodás…Lementem a táskámért,majd én is elhagytam a házat…Vagyis…Csak szerettem volna,mert Joe volt olyan kedves,és bezárta…Hogy lehet valaki ilyen idióta,hogy a vendégére zárja az ajtót?xxĐ
Mivel az ajtón nem távozhattam,ezért elkezdtem gondolkozni azon,hol juthatnák ki Joeék házából,s a végén az ablak lehetősége maradt…De persze a földszinti,hist semmi kefvem nincs ismét kórházban feküdni…xxĐ
Odamentem az ablak mellé,s szép lassan kinyitottam.Fél lábbal már kint voltam,mikor a kulcs elfordult,s az ajtó nyitódott…A belépő emberek tuti,hogy kisebb szívrohamot kaptak,hisz nem minden nap mászkál ki egy nő az ablakukon…JxxĐ
-Maga meg mi a fenét csinál itt?Azonnal jöjjön vissza,és pakolja ki a lopott holmikat!-kiabálta Nick
Lábamat visszahúzva kezdtem el reklamálni:
-Nem loptam semmit,és nem vagyok betörő,szóval nyugi!A bátyád itt hagyott,és bezárta az ajtót,ezért választottam az ablakot!-Én kicsit nagyobb hangot a megszokottnál
-Ki vagy te egyátalán?És hogy kerülsz össze Joeval?-Kevin
-Ezek szerint nem ismertek meg?-Én
Csak kb.4 hónapig nem láttuk egymást,de akkor változhattam,ha nem ismernek meg…
-Timi?!-Nick
-Te?!Mit akarsz már megint Joetól?El akarod csavarni a fejét te kis ribanc?Menj innen,de nagyon gyorsan,mielőtt Joe még megtudja!Nem kíváncsi olyan libákra,mint amilyen te vagy!-kiabált Kevin
-Arra nem gondolsz,hogy Joe által vagyok itt?!-Én
-Mi?!Majd pont Joe hoz ide,mi?-Nick flegmán s kiabálva
Hirtelen ismét kinyitódott az ajtó,s Joe lépett be rajta.
-Miért üvöltözik mindenki?!Mi a bajotok?!-Joe
-Te hoztad ide ezt a libát?!-Nick és Kevin üvöltve
-Igen.Baj?-Joe
-Igen,képzeld el,nagyon nagy baj!Mit akarsz már megint tőle?!-Nick kiabálva
-Kibékültünk,és együtt vagyunk,el lehet fogadni,és nem érdekel,hogy ti mit gondoltok!-Joe szintén kiabálva
-Nem fogok veled emiatt veszekedni,de csak hogy tudd:én nem kezdeném egy ilyen perszónával,mint ez a nő!Már ha lehet annak nevezni…-Nick
-Na jó,elég!Nem érdekel,mi a véleményetek rólam,de azt nem fogom tűrni,hogy mindennek elmondotok!És az,hogy Joe mit csinál,az az ő dolga!Sziasztok.-Én majd kimentem a már szabad ajtón
Az álmosságom hirtelen elmúlt,s gondolkozás nélkül a tetováló szalon felé indultam.Vagyis…Egy kicsit azért gondolkoztam,mert elterveztem,hogy beszélek Amival.Odaértem,köszöntem,s egyből Amihoz indultam.
-Szeretnék beszélni veled,fontos lenne.-Én
-Pillanat,és megyek,várj meg az irodádban.-Ami
Én bementem az irodámba,s felültem az asztal tetejére..Magamban megfogalmaztam,hogy mit fogok mondani Aminak,s pár perc elteltével ő is jött be az irodába.
-Na,miről van szó?-Ami
-Meg akart fektetni.-Én
-Ki?-Ami
-Joe.-Én
-Mikor?Miért?Hol?-Ami
-Fél órája,azért,mert adtam neki egy esélyt,és a lakásán.-Én
-Vele lefeküdnél,velem meg nem?kikérem magamnak!-Ami röhögve
Hogy miért mondja ezt?Na,elmesélem…
Mikor Miamiba jöttem Apa tragédiája után,minden napomat a parton töltöttem…Imádtam a part homokját,a levegőt,és a vizet,de legfőképpen imádtam szörfözni!Egyik este Ami odajött,s megkérdezte,nem tölteném-e vele az éjszakámat…Persze,kedvesem visszautasítottam,és azóta nagyon jó haverok vagyunk…(a töri amugy igaz,Ami és Dre így került közelebb egymáshozJ)
-Amúgy meg mért adtál neki egy esélyt?Normális vagy?-Ami
Mindent elmondtam Aminak ami lényeges volt,de még azt is,ami lényegtelen.Ő csak nézett rám,mint aki nem ért semmit.
-Én nem szólok bele,de tuti,hogy valami nem stimmel sem a sráccal,sem neked odabent.És ha csak azért akart veled kibékülni,gyorsan menekülj!-Ami ismét röhögve
-Dilis egy ember vagy te!-Én mosolyogva
Ezek után visszamentünk a tetováló-részbe,s mikor megnéztem a most belépő vendéget,majdnem hanyatt vágtam magamat…Mi a francot keres ez itt?!
-Mi a jó büdös fenét akarsz te itt?!-Én a belépő embernek
Ez lenne a rész,ami most egészen hosszabb lett,mint szokott.JRem,h mindenkinek tetszik,és min. 15 komit kérek,amik hosszúak legyenek ám.JJa,és komiban írjátok le,hogy szerintetek ki az a belépő személy.JA rész felkerülését Kicsinek köszönjétek,és Devinek,mert irtak több komit!
Na és kinek hogy telt a Nőnap?J
Itt van a kép a táskáról:
Puszi:Timi
39.rész
Sziasztok.Itt van a kövi rész!A komik nem gyűltek össze,amitől tiszta L lettem…
Saját szemszög:
Gyorsan mindent a helyére raktam,s mikor jöttem ki az irodámból,Ami pont akkor érkezett meg.
-Leléptem,majd holnap jövök,szia Ami,kész a tetkó.-Én unalmasan
-Hallottam róla,büszke vagyok rád!-Ami majd megölelt
Én csak álltam ott,mint a cövek,meg sem mozdultam,mivel már totálisan álmos voltam.
-Jó,oké,örülök neki,de most tényleg lelépek.Maj dholnap.Sziasztok.-Én
-Szia.-köszöntek a többiek
Kisétáltam a szalonból,s hazafelé vettem az irányt.Attól,hogy már szeptember 21-ike van,a nap rettentően erősen süt,a szélnek pedig semmi jelét nem észlelni.
Mikor már tényleg a bealvás határán voltam,beültem a legelső utamba tévedő kávézóba,és rendeltem a legerősebb kávéból.
Pont mikor a pincér kihozta a rendelésemet,a telefonom rezegni kezdett.Kivettem a zsebemből,megnyomtam a kioldó gombot,és persze,hogy most kell ennek is lemerülni…
Gyorsan megittam a kávémat,fizettem,majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy telefonüzletbe mentem.
Mivel én világ életemben szerencsétlen voltam,és az is maradok,persze,hogy valakinek nekimentem…
Hanyatt szerencsére nem estem,mivel az illető megtartott.És,mikor felnéztem,vajon kivel találtam szembe magamat?
Persze,hogy Joeval.
-Köszi.-Én majd rendesen kiegyenesedtem,s elsétáltam Joe mellett
-Timi,beszélnünk kell!-Joe
-Figyi Joe,most nem érek rá,és már ezerszer elmondtam,hogy nincs téma,amiről tudnánk beszélni!-Én
-De,igen is van!Ezt megírtam az SMS-ben is!-Joe
-Szóval akkor te írtál.Nem tudtam elolvasni,mert lemerült a telefonom.-Én
-Értem.Ha lesz időd,akkor beszéljünk meg egy időpontot,amikor tudnánk beszélni.Nagyon fontos lenne!-Joe
-Ha megvárod,míg megveszek egy telefont,és elintézik a papírokat,akkor utána tudunk beszélni.De,csak ha neked is jó.-Én
-Tökéletes.Itt megvárlak.-Joe
-Okés.-Én
Bementem,s az üveggel elkerített telefonokhoz mentem,s megláttam egy piros Samsung Corby Pro-t.Tudtam,hogy az kell nekem,ezért szóltam,hogy ezt választom.Aláírtam a papírokat,s miközben ők az adminisztrációval bajlódtak,addig összeraktam a kütyüt.Megkaptam a papírokat,fizettem,s kifelé indultam.
-Na,itt is vagyok.Hol szeretnél velem ebszélni?-Én
-Szeretném,ha hozzánk mennénk,ha neked nem baj.-Joe
-Ha a barátnődnek nem,akkor nekem sem.-Én
-A barátnőmnek meghalt az apja,és mivel ők a Föld másik részén laknak,hazautazott,és szakítottunk,tehát ismét szingli vagyok.-Joe
-Értem,és sajnálom.Akkor mehetünk,de siessünk,mert mindjárt elalszom…-Én
Beszálltunk Joe kocsijába,majd hozzá mentünk.A konyha volt a megfelelő hely a beszélgetésre,és Joe szerencsére nem is húzta az időt,és egyből bele is vágott:
-Timi,én még mindig szeretlek!-Joe
-Joe,azt hiszem,ezt már megbeszéltük.A múlt az a múlt,köztünk már nem lesz semmi!-Én
-De,én szeretném,ha lenne!-Joe
-Joe,mért fertőzöd magadat azzal a tudattal,hogy valami még lesz köztünk?-Én
-Mert szeretlek!És az a 4 baba neked semmit sem jelent?-Joe
-De,igen,képzeld jelentenek!Az elején te akartad őket velem „megöletni”,most meg már velük érvelsz!-Én
-Akkor,mért nem adsz még egy esélyt nekem?Nekünk?Tudom,hogy helytelen volt,mikor azt kértem,hogy vetesd el őket,de már nem így gondolom!Ha mindent újra kezdhetnék,minden más lenne…-Joe egyre közeledve
Nem tudtam,mi a fenének közeledik,mikor mindent érthetően mondtam el neki…Tudtam,hogyha nagyon méylen a szívembe néznék,akkor rájönnék,hogy még mindig szeretem egy picit…És ezt most meg is tettem…Rájöttem,hogy még mindig szeretem…De,csak egy kicsit…
-És,mit kezdenél azzal az eséllyel?-Én
-Ha megkapnám,megtudnád.-Joe
A srác egyre csak közeledett,s már ott tartott,hogy két kezével átkarolta a derekamat.
Hirtelen megremegtem,de ő csak egyre közelebb jött.
Rájöttem,mit szeretnék tenni,csak a megfelelő pillanatot vártam…
Ajkaival egyre csak közeledett,s mikor már csak pár mm volt köztünk,alig hallgatóan,de ezt mondtam:
-Szeretlek Joe!-Én
Ő egy óriási mosollyal rám nézett,s szeméből rengeteg boldogság szűrődött ki,ami mindent körbejárt.
Eközben ajkaink összeforrtak,s szenvedélyes csókcsatába kezdtek…
Na,emberek ennyi lenne,remélem mindenkinek tetszik,és a komi határ ismételten 20!Hosszúakat írjatok ám.:PA kövi rész pedig már a 40.-ik lesz!!
Itt a kép a telefonról:P:
Vivien köszönöm,hogy kiírtad a blogomat,és ha lesz időm,akkor el fogom olvasni a tiedet is.:D
Puszi:Timi